Nem a kevés szülés, a sok halál az igazi baj

A mai munkaerőpiaci problémákon a születések számának emelkedése nem segít, húsz év múlva pedig ki tudja, hol tart majd a robotika. A halálos betegségek kezelésében, a korai felismerésben pár év alatt is komoly eredményeket lehetett volna elérni, ha lett volna ilyen szándék, és ennek munkaerőpiaci és szélesebb társadalmi hatásai azonnal érezhetőek. 

nem_a_keves_szules.jpg

Hamarosan felszáll a füst az egészségügy „reformját” illetően és kiderül (ismét), hogy elefántot próbáltunk klónozni, de egér lett belőle. Sok írás született a témában, kevés olyan, amely igazán kontextusba helyezné, hogy a gazdaság működését, a demográfiai és munkaerőpiaci problémákat, valamint az egészségügy helyzetét tekintve mi a valós diagnózis és merre kellene elindulni.

Régi mániám, hogy a kormány család- és gyermekvállalás-támogatási lépései, bármennyire szimpatikusak magánemberként, annyira elvetendőek közgazdasági szempontból.

MÁR A KIINDULÓ PREMISSZA IS HELYTELEN (AMÚGY MORÁLISAN IS KÉRDÉSES), HOGY FIZETÜNK A NŐKNEK, HOGY SZÜLJENEK.

Nem tették és nem fogják megtenni: az alábbi grafkonon látható, hogy a jövedelem és a fertilitási ráta éppen fordított összefüggést mutat.

nem_a_keves_szules_1.jpg

Amit részben helyette tenni kellett volna, az az egészségügy néhány, a magyar mortalitási rátát nagyon megnövelő problémájának kezelése.

MAGYARORSZÁGON AZ ÁTLAGOSAN SÚLYOS (DAGANATOS) BETEGSÉGEK GYÓGYULÁSI ESÉLYE NAGYJÁBÓL FELE AZ EURÓPAI ÁTLAGNAK, MIKÖZBEN A VEZETŐ HALÁLOKOK – ALAPVETŐEN ÉLETMÓDBELI PROBLÉMÁK MIATT – A SZÍV ÉS ÉRRENDSZERI BETEGSÉGEK.

(Ezen nem segített a házi pálinkafőzés és a trafikmutyi).

A születésszám növelése, ha sikerülne elérni ezt a célt, évekre csökkentené a munkaerő kínálatot a női munkavállalás visszaesése miatt, miközben mire eredményt hozna két évtized múlva, már egy olyan világban fogunk élni, amiről elképzelésünk sincs, csak sejtéseink (robotok, AI stb). Ezzel szemben a főbb halálos betegségek kezelésének protokolljait, gyógyszerelését, műtéti  beavatkozásait, diagnosztikáját és korai felismerését pár év alatt jelentős sikerrel lehetett volna megváltoztatni, ha lett volna ilyen szándék. És ennek munkaerőpiaci és szélesebb társadalmi hatásai egyértelműen pozitívak (lehettek volna) már rövid távon is. (Van erre egy pozitív példa, a tüdőtranszplantáció „hazatelepítése”, és a SOTE keretein belül a Kékgolyó utcában létrehozott mellkassebészeti centrum. Ennek felszereltsége jobb, mint a bécsi „versenytársé” és a dolgozók jövedelmei is bécsi szinten vannak, így megszűnt a hálapénznek nevezett korrupció is, miközben az OEP kiadásai csökkentek egy transzplantációra vetítve.)

NEM A NÉPESSÉG CSÖKKENÉSE, MÉRETE A FŐ GOND –  A VILÁG LEGGAZDAGABB ORSZÁGAI TÖBBSÉGÉBEN HOZZÁNK HASONLÓ KISPOPULÁCIÓJÚ NEMZETEK –, HANEM A NÉPESSÉG STRUKTÚRÁJA ÉS EGÉSZSÉGÜGYI ÁLLAPOTA. NOS, EBBEN MAGYARORSZÁG TÉNYLEG NAGYON ROSSZUL ÁLL, MIVEL NEM TÖRTÉNT SEMMI ENNEK JAVÍTÁSA ÉRDEKÉBEN.

(Címlapkép: Teodors Ūders: Halál, rézkarc, Google Arts Project via Wikipedia)

A bejegyzés trackback címe:

https://concorde.blog.hu/api/trackback/id/tr2214399974