Nincs új a nap alatt – az alaszkai aranyláz és napjaink mániái

 nincs_uj_a_nap_alatt.jpg

„Úgy éreztem akkor, hogy royal flusht osztottam magamnak az élet nagy kártyapartijában, és a pókerasztalnál ott volt az egész világ.”

Amikor a fenti idézet potenciális szerzőjét próbáljuk kitalálni, valaki olyanra gondolhatunk, aki éppen szivarral az egyik és egy évjáratos Krug pezsgővel a másik kezében osztja az észt a csodálóinak. Bitcoint vett pár éve, vagy Ethereumot 2016 elején, vagy Amazon, esetleg Netflix részvényben ül már lassan tíz éve? Melyik lakóhely farkasa lehet ő? A Wall Streetét már kiosztották, de élhetne hősünk Shanghaitól kezdve Budapesten át Kaliforniáig a globálissá váló világ bármely pontján. Sok instrumentum vásárlójához illene a fenti idézet, látva a kriptodevizák 2017-es, illetve egyes technológiai részvények többéves, még mindig csak szuperlatívuszokban értékelhető teljesítményét. A tökéletes helyzetelemzés azonban nem tőlük, hanem az 1896 és 1899 között lezajlott alaszkai aranyláz egyik kirobbantójától, G. W. Carmack-tól származik.

Ami 1897-ben lezajlott az USA nyugati partján az akkori aranylázban, nagyon sok hasonlósággal megismétlődött 1999-ben a Nasdaq komoly száguldásának a csúcsévében. Sokak szerint ezt a történetet játszotta el újra a tőkepiac 2018-ban a globális internetes platformokat birtokló részvénytársaságok 2018 nyaráig és őszéig megállíthatatlannak tűnő tőzsdei árfolyamemelkedésével is.

Aranyláz 2017-2018-ban

Visszatekintve az elmúlt egy évre nem csak itt kiálthatunk mániát. A 2017-es év végén a kriptodevizáknál zajlott az élet nagy kártyapartija és az asztalnál tényleg ott állt az egész világ. Az egyik legnagyobb amerikai online brókercégnek, a Charles Schwabnak 10,2 millió online ügyfele van. Ez évtizedes munka és növekedés eredménye. A legnagyobb amerikai kriptotőzsdénél, a Coinbase-nél 13 millió számlát nyitottak meg a tavalyi év végéig. Boldog és boldogtalan kereste az új Bitcoint. Ilyen helyzetekben csak egy dolog garantált, a sok boldog és sok a négyzeten boldogtalan a kártyaparti végén.

Mialatt egyesek még most, az egy évvel ezelőtti árak negyedénél is a többszázezres árszintre várják hamarosan a Bitcoin értékét, addig mások szerint csak a nulla lehet a reális árazás. Egyben viszont mindenki egyetért: a 2017-es és a 2018-as év fordulóján komoly Bitcoin és kriptodeviza mánia alakult ki a világban. Az alaszkai aranylázban, az ezredfordulón tetőző technológiai részvénybummban és a 2017 végi kriptomániában nagyon sok közös vonást találhatunk. Lehetséges, hogy a 2017-ben és 2018-ban az internetes platform részvényeket kísérő eufóriát is hasonlóan értékelhetjük majd 2-3 év múlva.

A mániák három szakasza

A mániákat alapvetően három szakaszra lehet osztani. Az első korai beszálló szakaszban osztják a royal flush-öket és a pókereket a résztvevőknek. Mind a három jelenség ezzel a hosszabb ideig tartó első szakasszal veszi kezdetét. Alaszkában maximum néhány száz ember már húsz éve kereste az aranyat az embertelen körülmények között, amikor a stílusosan elnevezett Eldorádó patak ontani kezdte a kincsét.

AKIK AZ 1991 ELEJÉN ZAJLÓ IRAKI HÁBORÚNÁL VAGY AZ EZT KÖVETŐ KIBOCSÁTÁSBAN VETTEK DELL, CISCO VAGY MICROSOFT RÉSZVÉNYT, AZOK TUDTAK EGYES ESETEKBEN EZERSZEREZNI A PÉNZÜKÖN.

Ehhez akkoriban kellett nagyjából egy évtized. Az Ethereum az ezerszerezést két év alatt megcsinálta. Az Amazon, a Netflix, a Booking részvények a tíz évvel ezelőtti válságban kialakuló árszint 50-100-szorosán forogtak pár hónappal ezelőtt.

Ezt az első szakaszt a másodiktól egy éles határvonal választja el: megjelenik a tömeg a mániában. Azért jelenik meg nagyszámú új beszálló, mert a tömeg realizálja, hogy itt rövid idő alatt teljesen átlagos emberek nagyon komoly mértékben meggazdagodtak aranyásásból, technológiai részvényekből vagy kriptodevizákból. A Bitcoin és más kriptopénzek esetében ez a szakaszhatár valamikor 2017 novemberében jött el.

Itt trükkössé válik a piac. Egyesek óriási pénzeket keresnek, míg mások már igen rossz befektetésekhez jutnak hozzá. Ebben az időszakban óriásiak az átrendeződések.

A MÁNIÁK HARMADIK SZAKASZÁBAN A TÖMEG KERÜL BIRTOKÁBA AZ ADDIGRA MÁR JÓCSKÁN TÚLÁRAZOTT ESZKÖZÖKNEK, AMIKEN SOKAN HATALMAS ÖSSZEGEKET VESZÍTENEK.

Természetesen a 2018-as mélyütésszerű áresések ellenére sem zárható ki, hogy néhány kriptopénz valami szenzációs új találmányként megváltja a világot. De egy mániában azok értéke is veszélyben van a mániákus szakasz után rövid- és középtávon. Például az Amazon részvények az ezredforduló technológiai őrületében 95%-ot estek. Az idei csúcson viszont az akkori összeesést megelőző csúcs tizennyolcszorosán is forogtak a papírok.

Az alaszkai aranyláz tanulsága

A jövőt természetesen nem láthatjuk, ám érdemes megvizsgálnunk, hogy miként alakult ki 1897-ben az alaszkai aranyláz. Itt ugyanis regényekbe illően lehetett megfigyelni a mánia kirobbanásának a pillanatait. Hogyan jött be a tömeg szinte az egyik napról a másikra? Mennyit fizettek a részvételért és mit kaptak?

Az alaszkai aranymezők mesés kincseinek 1896-os felfedezéséről nem sokat tudott a világ 1897 júliusáig. Ekkor nagyjából egyszerre futott be két hajó Seattle és San Francisco kikötőibe. A háromemeletes Weare fedélzeteit gerendákkal kellett aládúcolni, hogy elbírja a nagy terhelést, amikor elindult az aranyláz északi fővárosából, Dawson Cityből. A búcsúzás ceremóniáját hallatlan költekezés kísérte. Az egyik dawsoni kocsmáros négyszáz uncia aranyat söpört be azon a napon, amelyen a Weare felszedte a horgonyát. Négyszáz uncia arany ára ma nagyjából 500 ezer dollár, vagy 140 millió forint. Ezt a két hajón utazó nyolcvanvalahány aranyásó költötte el. Ma is igen tisztes buli lenne a világ bármely részén a pénzköltést nézve. Ezen aranyásók többsége koldusszegény volt még egy évvel azelőtt. Amikor kiszálltak a hajóból, már nagyon gazdagok voltak.

Amikor a második hajó befutott Seattle-be, már ötezres tömeg várta. „Mutassátok az aranyat!” – kiabálták a hajó felé, és a fedélzeten álló aranyásók megtették azt a szívességet, hogy felemelték zsákjaikat. A város rendőreinek és a Wells Fargo puskás őreinek közös erővel kellett utat nyitniuk az embertömegben az aranyásóknak. Elszabadult a pokol, emberek tízezrei hagyták ott a munkájukat és mentek el aranyat ásni északra.

A gőzhajókra váltott jegyek 1897 szeptemberében brutális áron keltek el. A viteldíj a tízszeresére nőtt rövid idő alatt. Hirtelen nagyon olcsó lett a pénz. A szerencsevadászok minden összeget hajlandóak voltak kidobni, hogy elérhessék céljukat. Az egyik újság 1898 márciusában kiszámította, hogy a rohamban résztvevő tömeg addigra 60 millió dollárt költött vonatjegyre, hajójegyre és felszerelésre. Túlfizették a dolgot; az 1898-ban kitermelt arany értéke nem haladta meg a 10 milliót…

(Fotó: Aranyások hajóra szállnak Nome-ba indulva, 1899. Edward Larss, Joseph Duclos (1863-1917) – Alaska Digital Archives via Wikipedia)

A bejegyzés trackback címe:

https://concorde.blog.hu/api/trackback/id/tr814405686