Brexit: félúton a tagadás és a beletörődés között

feluton_a_tagadas_es_a_beletorodes_kozott.jpg

Egy hónapja azzal fejeztük be aktuális helyzetjelentésünket, hogy a Brexit mint tárgyalási folyamat lényegében véget ért, most már a brit belpolitikai káosz van a történet fókuszában, mostantól ezt fogjuk követni. Elsőként a politikai aréna főszereplőire vetünk egy utolsó pillantást, mielőtt – a Theresa May miniszterelnök által az ősszel tető alá hozott uniós megállapodás január 15-i borítékolható parlamenti elutasításával, és ezzel a megállapodás nélküli kilépés egyetlen reális forgatókönyvvé válásával – elszabadul a pokol.

picture

Theresa May: beállt a klinikai halál

A brit miniszterelnök miután megnyerte az ellene indított bizalmatlansági szavazást sem lélegezhetett fel, az újabb pofon Brüsszelben, az EU vezetőivel folytatott egyeztetésen érte, ami jól demonstrálja a brit tárgyalási pozíciók teljes kudarcát.

Nincs újratárgyalás

Theresa May ünnepi telefondiplomáciájának kínos beszélgetései nem cáfoltak ránk, a tárgyalások újranyitása fel sem merülhetett,

MAY ILYEN IRÁNYÚ KÉRÉSEI RIDEG ELUTASÍTÁSSAL, ÉS INGERÜLTSÉGGEL VEGYÜLŐ ÉRTETLENSÉGGEL TALÁLKOZTAK AZ EURÓPAI VEZETŐK RÉSZÉRŐL.

Az is egyértelmű volt, hogy May immár eleve tisztában volt a kétségbeesett kísérlet törvényszerű kudarcával. A brit miniszterelnök ugyan sajnos nem olvas minket, de ezzel együtt már láthatóan a Concorde bloggal többé-kevésbé azonos véleményen van a realitásokat illetően, legalábbis ami az EU-val szembeni alkuerejét illeti – más kérdés, hogy ki mennyi idő alatt és hogyan jutott el a realitások érzékeléséig.

Új szavazás és bukás

Ami a May által kitárgyalt kiválási forgatókönyvről szóló parlamenti szavazást illeti, decemberben a fővezér az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy nem vállalja a csatát, megfogyatkozott seregének lemészároltatása helyett harc nélkül levonult a mezőről, de az egyhónapos halogatás nem tette erősebbé. Jövő kedden a győzelem minden reménye nélkül újra ki kell mennie arra a mezőre, el kell buknia, be kell teljesednie egy személyes drámának. May mögött iszonyatos két és fél év áll, mindent megtett, ami megtehető, ennél többet embertől várni nem lehet.

MAY POLITIKAI ÉRTELEMBEN ÁLLVA, HARC KÖZBEN FOG MEGHALNI, AMIÉRT MINDENKÉPPEN JÁR NEKI EGY PILLANATNYI CSENDES FŐHAJTÁS.

A dráma többi szereplője is megszenvedi a tragédia kibontakozását, brit politikusról őszintén mosolygós fotó nem nagyon készült az elmúlt hetekben, kivéve talán a kormánytöbbséghez szükséges DUP, az észak-írországi unionista párt együgyű (szó szerint egy-ügyű) képviselőit, akik láthatóan nagyon élvezik, hogy országos, sőt nemzetközi reflektorfényben vannak, és egyelőre következmények nélkül mondhatnak elképesztő őrültségeket olyan dolgokról, amikről azt sem tudják, hogy eszik-e vagy isszák azokat. Minden nap elmondják, hogy a no-deal forgatókönyvtől nem kell félni, jó lesz az, az észak-írországi farmereknek pedig egyenesen csodálatos lesz. Ez persze mellékes is, hiszen bevallottan egy dolog érdekli őket igazán: az, hogy nehogy már egyszer jobb legyen Írországhoz tartozni, mint az EU-ból kiszédülő Nagy-Britanniához, hiszen a Belfast-i egyezmény nyitva hagyja a lehetőséget arra, hogy erről egyszer népszavazást tartsanak. Az álláspontjuk tehát az, hogy jó lesz, de ha nem, hanem például sokkal rosszabb, az sem baj, a lényeg az, hogy őfelsége többi alattvalójával együtt legyen sokkal rosszabb.

Munkáspárt: miniszterelnök-jelölt, szocialista programmal

Jeremy Corbyn, az ellenzék vezére számára a dráma nem a Brexit-ről szól. Ő maga sem elkötelezett az EU-tagság mellett, miközben a pártja és főleg a szavazói többsége nagyon is elkötelezett.

CORBYN A KÁOSZBAN ELSŐSORBAN A LEHETŐSÉGET LÁTJA, HOGY KÖZEL FÉL ÉVSZÁZADNYI HIVATÁSOS POLITIZÁLÁS UTÁN VÉGRE MINISZTERELNÖK LEHET,

és hozzáfoghat egy történelmi léptékű baloldali fordulat levezényléséhez. Komolyan gondolja, hogy a kapitalizmus meghaladható és meghaladandó, őszintén hiszi, hogy itt a pillanat, és rá vár a feladat.

picture

Munkában a Munkáspárt

A brit Munkáspárt olyan zavarba ejtő őszinteséggel mondta el, hogy őket tényleg csak a hatalom érdekli, a Brexit meg legyen, ahogy alakul, hogy az edzett kelet-európai megfigyelő is megnyalja utána mind a tíz ujját.

Vezető szerepe a pártjában is ingatag, a Brexit kapcsán a párt vezetőjeként lényegében nem hajlandó a párt álláspontját képviselni, ugyanakkor érdekes módon a Brexitet nagy többséggel ellenző fiatalok körében kiemelkedő a népszerűsége. A párton belül tulajdonképpen már levezényelt egy radikális baloldali fordulatot,

A TECHNOKRATA, PIACBARÁT, LIBERÁLIS TONY BLAIR ÉS GORDON BROWN PÁRTJA HIVATALOS, NYILVÁNOS SZAKPOLITIKAI ELKÉPZELÉSEIT TEKINTVE IS SZOCIALISTA PROGRAMMAL KÉSZÜL A KORMÁNYZÁSRA.

Corbyn az EU-ból való kiválás lehetséges elhalasztásával, és egy vámunió gyors elfogadásával hitegeti a potenciális munkáspárti, EU-párti dezertőröket, akik esetleg jobb híján megszavaznák May szerződését, vagy követelik egy új népszavazás, egy „utóvizsga” megszervezését.

Toryk: kényszerű megbékélés, fojtogató félelem

May tory szövetségesei, támogatói, a mérsékelt Brexit-hívők és a maradáspártiak egyaránt kezdenek beletörődni abba, hogy ez nem sikerült, kudarcot vallottak. Miközben közülük nem kevesen a megismételt népszavazás ötletébe, vagy tét nélküli, demonstratív parlamenti szavazásokba menekülnek a kilépés közeledtével, egyre több jele van annak, hogy a no-deal-lel való kényszerű megbékélés is kezd teret nyerni. A kormányzat napról-napra intenzívebben készül erre a lehetőségre, a közigazgatás teszi a dolgát a felkészülést illetően, a logisztikai, ellátási, közlekedési, rendészeti nehézségek szimulációjától kezdve a lakosság gyakorlatias és néhol már-már szinte derűs tájékoztatásáig bezárólag.

A hardcore tory Brexiter-eknek valahogy kevesebb jut a kommunikációs térből ezekben a hetekben. Az álláspontjuk természetesen sziklaszilárd, de a magabiztosságukat mintha elveszítették volna.

BORIS JOHNSON ÉS JACOB REES-MOGG NEM POLITIKAI BŰNÖZŐ, FÉLVILÁGI SZERENCSELOVAG, MINT A UKIP-ES NIGEL FARAGE, LÁTHATÓAN EGYRE INKÁBB SZEMBESÜLNEK A FELELŐSSÉGÜKKEL.

Alapvető lélektani és politikai törvényszerűségek teszik lehetetlenné, hogy valaha is megváltoztassák a véleményüket, de a kommunikációjukon egyértelműen érződik, hogy már legalább annyira magukat győzködik, mint a közvéleményt. Nem vallhatják be, de fojtogatja őket a félelem, hogy most tényleg megtörténik, amiért évek óta dolgoznak.

MÁR TUDJÁK, HOGY SZÖRNYŰ LESZ, DE MÉG MEGPRÓBÁLJÁK ELHITETNI MAGUKKAL, HOGY CSAK ELEINTE, AZTÁN MAJD ÚJRA VIRÁGBA BORUL BRITANNIA.

A skótok elhallgattak

A skót kormány feje, Nicola Sturgeon, aki 16 éves kora óta tagja a Skót Nemzeti Pártnak, sosem titkolta, hogy politikai pályafutását Skócia Nagy-Britanniából való kiválásával tartaná kerek egésznek, az elmúlt két és fél évben hangosan és következetesen próbálta felhasználni a Brexit-et egy megismételt skót elszakadási népszavazás előkészítésére. Próbálkozása nem hozott átütő eredményt, a skót közvélemény továbbra is erősen megosztott a kérdésben, miközben az Uniós tagság kérdésében szó sincs megosztottságról, emlékszünk, a skót választók nagy többséggel szavaztak a bennmaradás mellett. A no-deal lehetőségének, mint valóságos, sőt valószínű forgatókönyvnek a felmerülése, hát még a bekövetkezése fájdalmas, de a függetlenségpárti skótok szempontjából hasznos tapasztalat lehet, amely a skót függetlenség határon billegő támogatottságát közelítheti az EU tagság 2/3-os támogatottságához, azaz egy súlyos gazdasági sokk árán közelebb hozhatja a nagy álmot a megvalósuláshoz. A skót kormány mindenesetre szinte már kerüli a Brexit témáját, látják, merre tart a folyamat, igyekeznek készen állni rá, hogy élni tudjanak a lehetőséggel, ha elérkezik.

AZ ALKOTMÁNYOS VÁLSÁGGAL FENYEGETŐ BRIT BELPOLITIKAI KÁOSZ JELENLEGI STÁCIÓJA CSEND ÉS BÉKE AHHOZ KÉPEST, AMI JÖVŐ KEDD UTÁN KÖVETKEZIK.

Jelentkezünk, ahogy az első robbanás után eloszlik a füst és a por.

(Címlapkép: A londoni tűzvész, ismeretlen festő, 1675, részlet, forrás: Wikipedia)

A bejegyzés trackback címe:

https://concorde.blog.hu/api/trackback/id/tr8114556320