Mi van akkor, ha a koronavírus a tőzsdei történelem valaha volt legnagyobb „árvize”?

Árvízvédelmi szakemberek a védekezést az addigi - sokszor évszázados - statisztikákon alapuló legnagyobb vízszintekhez igazítják. A befektetői társadalom a gigantikus tőzsdei turbulenciák során hasonlóan tesz és megnézi az addigi ikonikus esések lefolyását. Így teszünk most mi is. Négy hírhedt évszámmal (2008; 2000; 1987 és 1929) hasonlítjuk össze a mostani 2020-as helyzetet.

legnagyobb_vizszint.jpg

Kezdjük egy gyors találós kérdéssel! A Lehman Brothers 2008. szeptember 15-én folyamodott csődvédelemért, ami egy hétfői nap volt, és később totálisan sokkolta a teljes világot. Mennyit esett erre a hírre az S&P 500 index azon a héten, 2008. szeptember 15. és 19. között? Válasz később az írásban.

Vízmérnököktől hallottam egyszer az LNV rövidítést, ami a legnagyobb vízszintet jelöli az árvízvédelmi felkészülés során. A legnagyobb vízszint minden egyes árvízvédelembe bevont folyónál egy létező csúcsszint, azt jelöli, hogy az ismert és feljegyzett történelemben hol tetőzött a legmagasabban egy múltbeli árvíz az adott folyón. Az árvízvédelmi szakemberek ár esetén a védekezést általában úgy szervezik meg, hogy ezt a szintet és némi ráhagyást (40-50 centiméter) figyelembevéve az úgynevezett mértékadó árvízszintig állítanak védelmet a folyókon. De mi van akkor, ha jön valami extrém helyzet?

A 2010-es év Magyarországon a rekordok éve volt meteorológiai szempontból. A szokott éves átlagos 600-650 milliméter csapadék helyett 959 milliméternyi eső hullott ebben az évben. Ez 135 milliméterrel, azaz 16 százalékkal (!) haladta meg az addigi rekordévet jelentő 1940-es értéket (824 milliméter). A legextrémebb hónap a május volt, amikor a normál esőmennyiség közel háromszorosa hullott le. A nagymennyiségű eső hatására szinte egész májusban és júniusban folyamatosan készültségben állt az ország az ár- és belvízszinttel szemben. A borsodi gátakat 630 kilométernyi hosszúságban kellett védeni, egymást követték az árhullámok a Sajón, a Bódván és a Hernádon. A hősies védekezés ellenére Edelénynél a Bódva gátja átszakadt. Az áradó folyók elöntötték Edelényt és Felsőzsolcát.

Valami hasonló gátszakadást élnek meg napjainkban a globális részvénypiaci befektetők, amit a koronavírus világjárvány okoz. A leghosszabb és legjobban dokumentált amerikai részvénypiacon már mindössze négy olyan „gátszakadás” maradt, melyekkel érdemben össze lehet hasonlítani a mostani helyzetet, és az évszámokat nézve ez a hírhedt négyes (1929; 1987; 2000; 2008) nem az, amit bárki is gondolt volna három hónappal ezelőtt az idei első negyedév mérlegelési tárgyának. Időben visszafelé fogunk haladni 2020-tól 1929-ig. Igen sajnos 1929-ig, mert a kezdeti tőzsdei mozgás szempontjából a 2000 és a 2008 lassan már nem tölti be a tervezéshez nélkülözhetetlen legnagyobb vízszint szerepét…

Kezdjük a mostani helyzettel a vizsgálatunkat, nevezetesen azzal, hogy hol tart most az esés. Az alábbi ábrán az S&P 500 index látható napi gyertyákkal ábrázolva 2019. október 1. és 2020. március 17. között:

legnagyobb_vizszint_portfolio_jonap_richard_chart1.jpg

Mindössze 21 kereskedési nappal ezelőtt még élete csúcsán állt a vezető amerikai részvényindex, amely a koronavírus terjedésének első kínai és ázsiai hullámát még úgy rázta le magáról, mintha az valami sima korrekciócska lett volna csupán az előző időszak masszív emelkedését követően (kék téglalap). Innen még jött az új csúcs, aztán valami hirtelen elszakadt és azóta sem igazán áll meg. Az utóbbi napok gigantikus méretű gyertyái úgy néznek ki összevissza dobálva egymás mellé, mintha a chartot valami őrült rajzolta volna. A tegnapi mélypontokkal kalkulálva eddig 20 nap alatt esett az index 32,8 százalékot. Az esés mértéke nem példa nélküli a 2000-es évekből sem. Az, hogy ez a csúcsról érdemi korrekció nélkül következzen be, viszont az. Miként az is precedens nélküli, hogy a korábbi legnagyobb vízszintek logikája alapján a 200 hetes mozgóátlagon (2.641 pont, szürke vonal) felhúzott, eddig minden esetben működő gátat is áttörte az áradat. Először fordul elő olyan, hogy a csúcsról zuhanó amerikai vezető index hezitálás nélkül áttörje a 200 hetes mozgóátlagot.

Haladva vissza a tőzsdei történelemben, eljött az íráskezdő találós kérdés megválaszolásának az ideje. Ehhez rá kell pillantanunk az S&P 500 napi gyertyás grafikonjára 2008. augusztus 1. és 2009. március 31. között:

legnagyobb_vizszint_portfolio_jonap_richard_chart2.jpg

Fontos megjegyezni, hogy itt már messze nem az indexcsúcsokról kezdődött el a zuhanórepülés, azok tíz hónappal korábban és 25 százalékkal magasabban voltak. A kék téglalap a Lehman csődjének a hete, amit 3,7 pontos, azaz 0,3 százalékos emelkedéssel reagált le öt nap alatt az S&P 500. Nem a koronavírus az első eset a tőzsdei történelemben, ahol a később drámainak bizonyuló negatív hírre eleinte semmilyen esés nem volt. Öt napnyi tudomásul nem vétel után aztán beindult az öntés és a barna nyíl által mutatott módon 15 nap alatt, a Lehman csődhöz képest pedig 20 nap alatt 32,9 százalékot esett a legfontosabb amerikai részvényindex. Az itt elért 840 pontos mélypontról (zöld vonal) később jött két nagyobb (20+ százalékos és 20 százalékos) felpattanás, majd oldalazás új novemberi mélyponttal. Ezt követően pedig háromhavi relatív csend után érkezett a ciklus 2009. márciusi mélypontja. Meg kell említeni azt, hogy a vizsgált elsődleges Lehman-reakció 2008. októberi mélypontja a piac egészét tekintve még korai beszállás volt. Az ezt követő tizenegy év bikapiacát vezető technológiai részvények esetén viszont már itt megvolt a mélypont és kiváló vételi alkalomnak bizonyult a pánik.

A 2000-es évben furcsa módon a Nasdaq-100 volt a legfontosabb amerikai index, olyan mértéket öltött ugyanis a technológiai buborékfújás. A grafikon 1999. november 1. és 2000. szeptember 30. között az alábbi képet mutatta napi gyertyákkal:

legnagyobb_vizszint_portfolio_jonap_richard_chart3.jpg

A lényeges része az ábrának a lila téglalappal jelölt lufi kidurranása. A megelőző őrületes emelkedés után ekkor a mostanihoz hasonlóan drámai esőhullámmal végül 16 nap alatt 35,5 százalékkal esett lejjebb a tech-index. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy az akkor még technológiai cégektől a mostanihoz képest mentes S&P 500 index ezalatt az idő alatt „csak” 13,8 százalékot esett. Az április közepén kialakult mélypont (zöld vonal jelöli a szintet) egy hónap múlva rövid időre elesett, de ránézve a grafikonra látható az, hogy a következő hónapokra a nyár végéig jó beszállási pont volt. Utána persze jött a technológiai armageddon.

És akkor kiránduljunk vissza a magyar tőzsdések által átélt időszakot megelőző történelem előtti időkbe, 1987-be. A Dow Jones index produkciója látható itt az 1987-es évben napi gyertyákkal:

legnagyobb_vizszint_portfolio_jonap_richard_chart4.jpg

Az azóta is mérföldkőnek számító 22 százalékos esésű „Fekete Hétfő” környezetét kell most megvizsgálnunk, amit szürke téglalap jelöl. Érdekes módon ez egy enyhén pluszos év volt. Maga az esés egy alacsonyabb csúcsról jött. Mindössze 13 napig tartott, ám 39,3 százalékos zuhanást hozott magával. A mélypont pontosan a 200 hetes mozgóátlagon volt és bár ideges hónapok jöttek utána, bombasztikus beszállási pont volt a piacba.

Ajjaj. Egy évszám maradt. Maga az LNV, a legnagyobb vízállás, illetve a legnagyobb áradás: 1929. Még a chartrajzolóm által elemzett időszak (1980-) előtti időkből. Napi záróáras grafikon következik az 1929. július 1. és december 31. közötti időszakból.

Itt sem közvetlenül a csúcsról jött a szakadás, mint 1987-ben vagy 2008-ban (ellentétben 2000-rel és 2020-szal). Az ábrán jól látható a 90 évvel ezelőtti dráma. A szakadás 22 nap alatt következett be és 43,7 százalékos méretet öltött. A mélypont hosszú hetekre, illetve hónapokra jó beszállót jelentett a befektetőknek, mert innen még 50 százalékot pattant a piac mielőtt szétszakadt volna egészen az 1932-es 41 pontos mélypontjáig.

Egy feladatunk maradt már csak: elhelyezni a mostani „árhullámot” a történelmi „árvizek között”. Az alábbi ábrán az írásban vizsgált öt tőzsdei „árhullám” időbeli hosszát és a vezető indexben bekövetkezett esés mértékét láthatjuk:

MÁR MOST BEÍRTA MAGÁT SAJNOS A KORONAVÍRUS A TŐZSDEI TÖRTÉNELEMBE.

Az előző „árhullámok” során a jelenlegi esés mértékénél beálló vevők számára mindig adott profitábilis kiszállási lehetőséget, sőt többször (1987 és 2008) évtizedes kiváló beszállást is a piac. A 2010-es borsodi árvizek analógiájára csak egyetlen kérdés maradt. Mi van, ha ez a tőzsdei történelem valaha volt legnagyobb „árvize”?

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.

A bejegyzés trackback címe:

https://concorde.blog.hu/api/trackback/id/tr3715545696
süti beállítások módosítása