Kamatsíkság, néhány kisebb gödörrel. A címben feltett kérdésre válaszolva akár így is jellemezhetjük a globális kilátásokat, legalábbis ha a 2022-es kamatemelési dömpinghez viszonyítjuk a 2023-as várakozásokat az irányadó jegybanki kamatváltozások sűrűjében.
A mellékelt ábra kis híján felborul a kamatemelések irányába, amik válaszlépésként érkeztek a 2022 egy részében még szárnyaló, egyes országokban még gyorsuló inflációra. Számos országban éves szinten 250-500 bázispontnyi szigorítást jelentett ez a hullám, erőteljes szigorítási fordulattal a Fed és kicsit később az EKB esetében is, de még továbbra is a kelet-közép-európai jegybankokkal az élmezőnyben.
A különbségek az inflációban meglévő eltéréseket is tükrözik, amit helyi specialitások is alakítottak. Mint például a deviza védelmének kényszere: ez repítette a kamatemelések mértékét tekintve a világ csúcsára Magyarországot, már ha eltekintünk az ábránkon nem szereplő olyan csemegéktől, mint például a 75 százalékos argentin vagy a 200 százalékos zimbabwei kamat.
Az ilyen szélsőséges példákat lenyesegetve is elmondhatjuk, hogy a 2022-es nagy képet kivételek (kamatvágások) is tarkították. Ezek jellemzően speciális helyzeteket takartak, mint például a Covid-19 miatti korlátozásokkal még 2022-ben is erőteljesen sújtott kínai gazdaság, vagy a háború kezdetén még 20 százalékos kamattal védett rubel különleges energia-elszámolási tranzakciókkal segített túlélése, ami az év második felében már kamatcsökkentéseket tett lehetővé.
A japán kamathelyzet pedig igazán különleges, így az ottani jegybanki kamatváltozásokat fel sem tettük a grafikonra – mert nem volt mit. Az elmúlt mozgalmas évek és a 2022-ben már 425 bázispontnyi amerikai kamatemelés ellenére a tokiói jegybankárok 2022-ben is ragaszkodtak a 2016-ban elindított és most már bolygószerte egyedülálló negatív jegybanki kamathoz (-0,10%).
Az inflációellenes küzdelemben sokan keveslik is ezeket a korábbiakhoz képest szokatlanul gyorsan végrehajtott kamatemeléseket. Akik szerint pozitív reálkamattal lehet igazán eredményesen küzdeni az infláció ellen, azoknak a globális kamathegy máris csak szerény dombocskának tűnik, pedig a jelenlegi piaci várakozások alapján 2023-ban ehhez képest is alig-alig jönnek majd kamatemelések.
Ez alól éppen a számunkra is fontos euróövezet jelenthet kivételt (100 bázispontnyi várt emeléssel), ahol tavaly alaposan kivártak a szigorítás megkezdésével: mire az EKB elmozdult a 0 százalékos kamattól, az infláció már történelmi csúcson, 8 százalék felett ketyegett. Az USA-ban már 2023 elején felérhetnek a kamatcsúcsra, míg régiónkban már nem csak nálunk, de Csehországban is kamatcsökkentés jöhet idén, és Lengyelországban és Romániában sem vár a konszenzus több emelést. Ahhoz, hogy mindez tényleg megvalósuljon, a várt inflációcsökkenéseknek is be kell következniük.
BÁR A MÉRTÉKEKBEN LEHETNEK MEGLEPETÉSEK, DE A 2021-2022-ES ÉLELMISZERÁR- ÉS ENERGIAÁR-CUNAMITÓL MEGGYÖTÖRT FOGYASZTÓK CSÖKKENŐ VÁSÁRLÁSAI, ÉS A KÍNÁLATI OLDAL COVIDOS ÉS HÁBORÚS SEBEINEK GYÓGYULÁSA 2023-BAN A LEGTÖBB ORSZÁGBAN STABILAN CSÖKKENŐ INFLÁCIÓS PÁLYÁT HOZHAT.
Az idei év elejének legnagyobb izgalommal várt kamatdöntései (Fed: február 1., EKB: február 2.) azonban még borítékolhatóan kamatemeléseket hoznak: a valódi izgalmat a jegybankárok kommentárjai fogják jelenteni. Gazdasági bizonytalanságoktól 2023 sem marad mentes, így azért egész évre szóló, kőbe vésett útmutatással ezek a kommentárok sem fognak szolgálni.
(Borítókép: kamatdöntésekre vár a világ, forrás: Jason Lee/Reuters)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
