Fogadjunk a címlapok ellen!

Az elmúlt egy évben 13 százalékos hozamot realizálhatott az, aki a The Economist címlapjai ellen fogadott a piacokon. De vajon merre megy a legutóbbi címlapon temetett eszköz?

cimlapok_afp.jpg

Ebben az évben jól tudtak keresni, akik a Times vagy a The Economist címlapjának befektetési tematikája ellen fogadtak. Ez a stratégia arra a jelenségre épít, hogy ha már az újságok is róluk írnak, akkor az adott befektetési termékkel szemben olyan széles körben elterjedt és erős a befektetői egyetértés, hogy jóformán már mindenki ugyanazon az oldalon áll – például: a Covid-lezárások idején nem fognak jól teljesíteni a légitársaságok, vagy az elektromos autók gyors terjedése miatt rövidesen nem lesz szükség a nyersolajra. Ha ezt tapasztaljuk, akkor az alábbi példák azt mutatják, hogy érdemes inkább a másik irányba tétet tenni, mint amit a címlapok sugallnak.

Fontos megjegyezni, hogy ennek a cikknek nem a szaklapok kigúnyolása a célja. A pénzügyi világ egyszerűen a jövőt árazza, így ha egy adott témáról már az újságok is írnak, az annak a jele, hogy már a jelenben is megjelenhetett a hatása és valószínűleg a legtöbb befektető addigra már állást foglalt, megtette tétjét. A The Economistnak mindenesetre nagyon jó érzéke van ahhoz, hogy mikor melyik témát kell címlapra tenni.

Nemrég Twitteren összegyűjtötték az elmúlt egy év The Economist és Times vonatkozó címlapjait, és megvizsgálták, hogy az azzal szembemenő kereskedéssel milyen eredményeket lehetett volna elérni. Ez alapján, ha valaki megfogadta ezt a stratégiát, a mai napig átlagosan 13 százalék nyereséget tudott zsebre tenni.

Nyersolaj esetén is egészen jó a találati arány

A jelenség mögötti logika, hogy ha huzamosabb ideig alacsony bizonyos termék vagy szolgáltatás ára, akkor a gazdasági szereplőket racionalizálásra, beruházások visszafogására készteti. Ez kellő idő eltelte után piaci konszolidációhoz vezet, ami mint tudjuk nagyobb árazási erőt jelent a túlélt piaci szereplőknek, ők pedig kikényszeríthetik a magasabb árakat. Nyersolaj esetében sok más tényező is közrejátszott a pandémia alatti olajár emelkedéshez: finanszírozási nehézségek (ESG), a nem konvencionális amerikai kitermelőkkel szembeni befektetői attitűd változása és a szankciók, hogy csak néhány okot említsünk. Mindenesetre, amikor a The Economist temette az olajszektort, ahogy az alábbi ábrán látható, egészen jó beszállási pontok voltak.

Nem csak a The Economist mutatja az irányt

Hasonló példákat találhatunk a devizapiacon is, amikor például rapperek, modellek nyilatkoznak pénzügyi termékekről. Egy korábbi cikkünkben megemlékeztünk Gisele Bundchenről, jöjjön ő ismét. 2007-ben sok év dollárgyengüléssel a háta mögött (7 év alatt 35 százalékos dollár gyengülés) úgy döntött, az új szerződéseit inkább euróban szeretné innentől megkötni, mondván, ha ennyit gyengült a dollár az elmúlt években, akkor a jövőben még mennyit tudna gyengülni – utólag ez sem volt feltétlen egy jó pénzügyi döntés.

Egy másik ilyen példa, amit a BBC említett meg, amikor Jay-Z a Blue Magic című videoklipjében a fényűzés eszközeként az arany és Rolls Royce mellett már nem a zöldhasút tolja a nézők orra elé, hanem 500 eurós bankjegyeket. Vélhetően nem tekintették már annyira értékesnek a dollárt, hogy a nézők számára a luxust juttassa az eszébe.

Kettejük időzítéséről tanúskodjon az alábbi ábra:

Természetesen az itt említett stratégia nem mély és körültekintő elemzés után levont következtetés, de a múltban egészen jól jelezték a befektetői pozícionáltságot és segíthettek alfát generálni.

Zárásképpen, jó tesztje lehet a stratégiának a november 19-i The Economist címlap:

economist_crypto.jpg

 

(A cikk először a Forbes.hu oldalán jelent meg 2022. november 22-én. Címlapkép: Fogadjunk a címlapok ellen, forrás: AFP)

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.

A bejegyzés trackback címe:

https://concorde.blog.hu/api/trackback/id/tr5517986776
süti beállítások módosítása