Donald Trump elképesztő ütemben írja Twitter üzeneteit. Tulajdonképpen a Fehér Ház vezető kommunikációs csatornává emelte a mikroblogot. Közel 65 millióan követik az eddig már több mint 44 ezer tweet-et világgá kürtölő politikust. A tőzsdén szenvedő kisebb közösségi média cégek eközben irigykedve nézhetik a Twitter elmúlt két-három évének kiváló tőzsdei teljesítményét. Ma egy gondolatkísérletet végzünk arról, hogy piaci viszonyok között mennyit kellene fizetnie a Twitter-nek Donald Trump-nak, ha az elnök lenne a madaras platform hivatalos reklámarca.
Az egyes vezető amerikai közösségi média platformok tőzsdei teljesítménye Donald Trump elnökké választásának a napjától, 2016. november 8-tól az alábbi módon alakult (százalékos változás):
Az eltelt közel három év toronymagas nyertese a tőzsdén a Twitter volt. Persze könnyű nekik, hiszen nem minden cég talál olyan kiváló reklámarcot magának, mint az Egyesült Államok elnöke. Donald Trump ráadásul semmilyen más terméket és szolgáltatást nem „reklámoz”, csak a Twittert. Azt viszont sok éve, éjjel-nappal, kitartóan és megalkuvás nélkül. A Twitterre amúgy rá is fér egy kis reklám, használati ösztönzés, hiszen a mikroblog felhasználói száma évek óta stagnál, ahogy a havonta aktív felhasználók (MAU) számának alakulásából az jól látható:
Egy szó, mint száz, a Twitter számára elképesztően jól és jókor jött az elnök, ahogy az a részvény teljes élettörténetét bemutató 2013 végétől napjainkig (2019.09.27-i záróárakkal) rajzolt havi gyertyás grafikonon látható:
Zöld nyíl jelöli Trump elnökké választásának a hónapját. Ekkoriban, a kibocsátás után kialakuló árszintek felén-negyedén forogtak a részvények. Azóta újra kisütött a nap a Twitter fölött, de ehhez nagyon kellett az, hogy Donald Trump szinte egymaga tartja bent a közbeszédben a cég márkanevét. Napjainkra Trump és a Twitter neve úgy összenőt, ahogy korábban Michael Jordan és a Nike, vagy George Clooney és a Nespresso. Egy lényeges különbség van csak az elnöki reklámozásban, nevezetesen az, hogy ezért a Twitter nem fizet Donald Trumpnak.
Pedig Donald Trump olyan erős, hatékony és folyamatos ingyenreklámot biztosít a Twitter számára, hogy az szinte megfizethetetlen. Joggal gondolkodhatunk el azon, hogy vajon mennyibe kerülne a közösségi média cégnek ez a népszerűsítés, ha a cég és az elnök kapcsolata piaci alapú lenne. Minden nehézségével együtt, és azok ellenére, játszunk el a gondolattal. A politikust, mint reklámhordozót megfogni szinte lehetetlen, ezért két másik globális csúcshirdetői csoporttal kell kezdenünk a vizsgálatot. Az egyik csoport a globális élsportolóké, a másik pedig a vezető celebritásoké.
A Forbes 2019-es sportolói bevételeket taglaló top100-as listáját nézegetve azonnal szembeötlik az, hogy négy sportág legnagyobb nevei toronymagasan kiemelkednek a mezőnyből, ha csak a szponzori pénzeket nézzük. A tenisz és a golf az elit kedvenc sportágaiként, a labdarúgás és a kosárlabda pedig a teljes bolygót lefedő népszerűségük miatt kedvenc területei a hirdetőknek. Ráadásul napjainkban ikonikus játékosok vannak az összes terület csúcsán, sok esetben már meglehetősen hosszú ideje. A tizenkét, 2019-ben szponzorpénzből a legjobban kereső sportolón testvériesen osztozkodik egyaránt három hellyel a négy sportág (kék-foci, zöld-kosárlabda, piros-tenisz, szürke-golf):
Roger Federer kiemelkedik, de a többiek nagyságrendileg hasonló szponzorpénzre tesznek szert az idén.
A celebritások világának a transzparenciája messze elmarad a csúcssportolói szegmenstől. A főleg színészek és színésznők, illetve énekesek és énekesnők jellemzően inkább kiemelt reklámkampányokban vesznek részt, amiért ők is gyakran kapnak busás juttatást. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány ilyen reklámkampány az abban résztvevő vállalattal és reklámarccal az elmúlt 10-20 évből:
Fontos hangsúlyozni, hogy szemben a sportolói juttatások egy évre vonatkozó mértékével, ezek a számok sokszor többéves és teljes reklámkampányra jutó összegek.
Az elmúlt évek egyik legérdekesebb reklámügyletét Lebron James és Dr. Dre Beats nevű fejhallgatókat gyártó cége kötötte 2008-ban. James 1%-os részvénycsomagot kapott a termékek reklámozásáért, ami 30 millió dolláros bevételt jelentett így számára 2014-ben, amikor az Apple 3 milliárd dollárért megvásárolta a Beats-et.
Most pedig háromféle szcenárióval megpróbálhatjuk megbecsülni azt, hogy piaci viszonyok közé árazva mennyit érne meg a Twitter-nek Donald Trump végtelenül szorgalmas reklámhadjárata:
- Szerény becslés – Egyszeri reklámkampányként értékelve a dolgot 40 és 55 millió dollár közé becsülhetnénk a szolgáltatást, aközé a két érték közé, amit Clooney kap a Nespresso-tól, illetve Theron a Dior-tól. Véleményem szerint ez a becslés mélyen alulértékeli az elnök munkáját, hiszen ő hosszú évek óta minden nap kőkeményen dolgozik az általa favorizált közösségi média platform népszerűsítésén.
- Józan becslés – Globális csúcssportolói szintre értékelve Trump szolgáltatásait és elfogadva azt, hogy Trump egyetlen vállalatot reklámoz szemben a sportolói portfóliókkal, éves szinten 39-42 millió dollár járna a Twitter-től az amerikai elnöknek, attól függően, hogy Federert belevesszük-e az átlagba. Ez az elmúlt három évre hozzávetőlegesen 120 millió dolláros gázsi lenne.
- Enyhén elszabadult becslés – Ebben az esetben az elnökválasztás pillanatában kapott volna Trump egy kvázi ingyen lehívható, a Twitter 1%-ára vonatkozó részvényopciót a szolgálataiért cserébe. A teljes részvényszám 2016 végén 702 millió darab volt. Ennek az egy százaléka 7,02 millió darab papír, ami a mostani árakon 290 millió dollárt ér.
Természetesen az elnöki reklám árának az iménti megbecsülése csak játék volt a számokkal, ám a széles sávban becsült 40 és 290 millió dollár körüli összeg jól mutatja azt, hogy valószínűleg nem kis mértékben tolja meg a Twitter népszerűségét az elnök.
Az igazság csak egy olyan szélsőséges pillanatban derülhetne ki, ha például bejelentenék, hogy Donald Trump holnaptól nem használ Twittert. Ilyen eseményre valószínűleg nem kerül sor, ám véleményem szerint érdekes napja lesz a Twitter részvényeinek 2020. november 4-én a jövőévi elnökválasztás másnapján, annak függvényében, hogy Trump kap-e újabb négy évet vagy sem. Vagy abban az esetben, ha időközben le kellene mondania az elnökségről.
Zárásként mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy a Twitter egyre jobban pénzzé tudja tenni – ahogy láttuk, éppen nem is növekvő számú – felhasználóját. A közösségi média vállalat nemrég vezetett be egy új mutatót, a monetizálható naponta aktív felhasználószámot (mDAU). Eme pénzzé tehető felhasználók száma így alakult 2017 első negyedévétől 2019 második negyedévéig:
Nem tudhatjuk és soha nem is fogjuk megtudni, hogy a Twitter 2017 nyarától tartó masszív tőzsdei emelkedő hullámában mekkora szerepe van Donald Trump-nak. Egy azonban biztos, soha nem jöhetett volna nekik jobban az elnöki ingyenreklám.
(Címlapkép: geralt / Pixabay)
