Jared Diamond nagyon érdekes és tanulságos könyvet írt a fenti címmel. Mindenkinek ajánlom az elolvasását. A szerző arra keresi a választ könyvében, hogy vajon miért az európai civilizáció lett az uralkodó a világon és miért nem más civilizációk győzedelmeskedtek.
A válasz megtalálható ebben a rendkívül olvasmányos könyvben, ugyanakkor nem árulok el nagy titkot azzal sem, hogy
A HÁBORÚKNAK, JÁRVÁNYOKNAK ÉS A TECHNIKAI FEJLŐDÉSNEK EBBEN DÖNTŐ SZEREPE VOLT.
Az előbbire az egyik legszemléletesebb példa Atahualpa inka császár és Pizarro „találkozása”. Előbbi az újvilág korlátlan ura, több csata győztese, hatalmas 80 ezer fős hadsereg parancsnoka. Utóbbi bár kétségtelenül az akkor hatalmas spanyol birodalom hadvezére, de ott akkor 1532-ben egy mindössze 168 katonából álló hadsereg parancsnoka. Ennek ellenére Pizarro foglyul ejtette Atahualpát, több ezer inka harcost lemészárolt, miközben ő egyetlen katonát sem vesztett. A spanyol hódítások során nem egyszer fordult elő az őslakosok és a spanyolok közötti 100-500 szoros túlerő, és szinte kivétel nélkül spanyol győzelemmel értek véget ezek a csaták. Az ok, a spanyol katonák messze jobb felszerelése: vaspáncél, fémkard és lőfegyverek segítették a harcba indulókat nem is beszélve a nehézlovasság erejéről. Egész egyszerűen, amikor ez a két civilizáció ott 1532. november 16-án találkozott, bizony a spanyolok technikai fejlettsége egészen más szinten állt, mint az inkáké.
A fenti két civilizáció technikai fejlettségét rengeteg minden befolyásolta, de az európai társadalmak magasabb fejlettségi szintje, a háborúkban tökéletesített és fejlesztésre kényszerített haditechnika döntően befolyásolta a két civilizáció küzdelmét és a végkimenetelt is.
A Mezopotámiából indult európai társadalmak annak is köszönhetik versenyelőnyüket más társadalmakkal szemben, hogy a vadászó-gyűjtögető életmódról történelmi léptékkel gyorsan váltottak az élelmiszertermelés útjára. Ez lehetővé tette a specializációt, szakmák létrejöttét és egy fejlettebb társadalomszervezést. Az élelmiszertermelés kapcsán az európaiaknak szerencséjük volt, a nemesíthető nagy fehérjetartalmú gabonák nagy része megtalálható volt a termékeny félhold környékén. Amerikai társaik évszázadokon keresztül nemesítgették a kukoricát, hogy megérje termeszteni. Az Ázsiában elterjedt rizs fehérjetartalma is elmaradt a búza vagy az árpa nyújtotta lehetőségektől. Ez utóbbiak az egyszerű termesztésüknek köszönhetően lehetővé tették felesleg termelését. Így megnyílt az út nagy testű állatok háziasítása felé, ami az élelmiszertermelés egy újabb fokát jelentette.
Ezen a ponton viszont a könyv néhány érdekes, nem túl meglepő fejezetben tér ki a járványok, baktériumok, vírusok szerepére a civilizációnk fejlődése szempontjából. Az állatokat háziasító európai emberek számos betegséget kaptak el a jószágoktól. Nem meglepő, hogy bár a spanyol konkvisztádorok hódításaik alatt finoman szólva sem kímélték az őslakosokat, az európaiak által behurcolt járványok jóval több őslakos halálát okozták.
Ezek közül a legismertebbek a kanyaró, a tuberkulózis és nem utolsó sorban a himlő, ami a szarvasmarháktól terjedt át az emberekre. Az influenzát, a szamárköhögést kacsáknak, disznóknak és a kutyáknak köszönhetjük. A fenti betegségek a történelem során súlyos pusztító járványokat okoztak. Azáltal azonban, hogy az európai társadalmak átestek rajtuk, szervezetük és immunrendszerük is ellenállóbbá vált.
Ma a home office zárt szobái között talán a könyv ez utóbbi néhány gondolata a legérdekesebb.
A JÁRVÁNYOK ÖSSZESSÉGÉBEN ERŐSEBBÉ ÉS ELLENÁLLÓBBÁ TETTÉK A TÁRSADALMAKAT A TÖRTÉNELEM FOLYAMÁN.
Hozzájárultak a modern orvostudomány létrejöttéhez vagy a higiéniai standardok növeléséhez is. Így bár ma mindenki arról beszél, hogy a koronavírus milyen felmérhetetlen és visszafordíthatatlan károkat okozott, mégis azt kell írjam, hogy ha a történelem útmutatóul szolgálhat számunkra, akkor ebből a járványból is, mint oly sokból a múltban, erősebben, fejlettebben fog kikerülni a civilizációnk.
Ugyanakkor korai még hátradőlni, mert küzdelmes időszak vár ránk és civilizációnk egyik nagy érdeme, a középkorral ellentétben az, hogy minden emberi élet védelme fontos. Ezért továbbra is igaz, hogy vigyáznunk kell magunkra és egymásra a vírus mielőbbi leküzdése érdekében.
(Címlapkép: Francisco Pizarro elfogja Atahualpát / Juan Lepiani olajfestménye).
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
