A brit miniszterelnök kétségbeesése is jelzi, hogy elkezdődött a végjáték. Nyáron addig jutottunk, hogy Theresa May keményen beleállt a rosszul álcázott, fából vaskarika kamu-Brexit tervébe, amivel kenyértörésre vitte a kormányán belüli súlyos vitákat, és leválasztotta magáról a szemellenzős, hardcore Brexit-rajongókat, élükön a megmérgesedett Boris Johnson-nal. Az EU jóindulatúan fogadta a brit igények alább adását, de nem hagyott kétséget afelől, hogy a maga részéről továbbra sem tárgyal, hanem feltételeket ismertet. Ezzel együtt bizonyos szívekbe remény költözött, az augusztusi uborkaszezon is késleltette a biztosra vehető további ütközéseket, az őszi politikai szezon elindulása viszont újra előhozott minden bajt és ellentmondást.
Brexit-show: lemondások nélkül nincs siker?
A kormányválság két éve folyamatos, a Brexit-folyamat kognitív csapdája, ha miniszterek lemondásából egy szép kilépést vizionálunk. A briteknek nincs mozgástere, Maynek nincs új ötlete, a régi-új brit javaslatok az EU számára nem működőképesek, nem életképesek.
A May-terv lényege négy pontban
- Elzárkózik a Norvégia-modelltől, tehát a személyek szabad áramlását, és a közös alapokhoz való hozzájárulást nem fogadja el, de elfogadja, hogy ezzel kiszorul az egységes piacról.
- Ezt legalább részben kompenzálandó kizárólag az árukra vonatkozó szabadkereskedelmi egyezményt óhajt kötni az EU-val, de olyat, amely nem korlátozza Nagy-Britanniát harmadik felekkel való kereskedelmi megállapodásokban – azaz elveti a Kanada-modellt is.
- Közös szabályozási környezet alakít ki az EU-val minden, az áruk szabad mozgását érintő kérdésben, de nem fogadja el az Európai Bíróság joghatóságát.
- Vállalja, hogy átjárható marad az északír-ír határ, de nem fogadja el, hogy Észak-Írország és Nagy-Britannia többi része között ellenőrzött határ alakuljon ki.
Minden lényeges ponttal összesen két baj van:
A BREXIT-RAJONGÓKNAK EZEK ELFOGADHATATLAN ENGEDMÉNYEK A BREXIT ÁBRÁNDJÁBÓL, AZ EU SZÁMÁRA PEDIG UGYANCSAK ELFOGADHATATLAN, VALÓSÁGTÓL ELRUGASZKODOTT KÉPZELGÉSEK AZ UNIÓ ÁLTAL LEFEKTETETT FELTÉTELEKHEZ KÉPEST.
May továbbra is ott tart, ahol a huszárvágás előtt volt, azaz reménytelenül be van szorulva a brit belpolitikai káosz, és a fegyelmezetten eltökélt EU közé.
Az elmúlt hetekben a tárgyalódelegációk az ír kérdés megoldhatatlansága körül kínlódva töltötték a munkaidejüket. A EU csapata „nagylelkűen” felajánlotta a briteknek, hogy segítenének kidolgozni egy kreatív, csúcstechnológiával támogatott ellenőrzési rendszert, amely az Észak-Írországot az ország többi részétől elválasztó tengerszakasz gazdasági kontrollját biztosítaná, azaz újra megkínálták a briteket azzal, hogy egy kereskedelmi egyezmény esetén ezzel a módszerrel fenntartható maradna az északír-ír határ teljes átjárhatósága. Ezt elutasítja mindkét nagy párt, és természetesen a kormánytöbbséghez szükséges észak-írországi angol párt is – a javaslat hamar megfeneklett. Nem minta ezen múlna a boldogság, hiszen a fentebb említett 2. és 3. pontban ugyanúgy nem tesz engedményt az EU, ahogy az északír-ír határ kérdésében sem.
Eközben Boris Johnson újra éleslövészettel egybekötött hadgyakorlatot szervezett a Brexit-rajongó tory lázadóknak, harciasakat írt és mondott, kijelentve, hogy a May-terv nem igazi Brexit, ezért kár volt (kár lenne) az egész… ez a sanda utalás még messzire viheti a bohókás ex-külügyminisztert az eredeti javaslataitól, de nem jósolgatunk, kivárjuk. A lázadó tory-k seregszemléje mindenesetre továbbra sem hozott átütő eredményt, az ellenzéki támogatás nélkül maradó May-tervet képesek blokkolni, de May megbuktatásához továbbra is nagyon kevesen vannak.
A Munkáspárt kormányozni akar, de a Brexit részletiről hallgat
Ami az ellenzéket illeti, nyugodtan nevezhetjük botrányosan opportunistának a Munkáspárt politikáját: lapítanak, mint **** a fűben. Mondják, hogy a May-tervet nem szavazzák meg – rendben. Azaz rendben lenne, ha a May-terv nem éppen az lenne, amit Corbyn és elvtársai hosszú időn át követeltek, azaz a lehető legkisebb gazdasági kárt okozó formája a Brexit-nek: egy ál-Brexit, amit ugyan az EU a fentiek miatt nem fogad el, de a Munkáspárt ebben az esetben éppen az ellen tiltakozik, hogy a kormány a saját tárgyalási pozíciójává tette az ő korábbi követelését. Mindezt egyszerűen azért, mert előrehozott választást szeretnének kikanyarítani a káoszból, mondván, hogy a Brexit véglegesítéséről csak egy új választáson felhatalmazást szerzett kormány és parlament dönthet. De rettenetesen kilóg a lóláb, ugyanis a levegőben lógó, második Brexit-népszavazás ügyét Corbyn egyelőre nem hajlandó támogatni, London munkáspárti polgármestere ezt a magánvéleményeként kénytelen szorgalmazni, annak ellenére, hogy a Munkáspárthoz szorosan kapcsolódó szakszervezetek már nyíltan követelik a megismételt népszavazást, és ennek támogatására szólítják fel Corbynt. De neki a népszavazás nem jó, hiszen egy népszavazás következtében táváris Corbyn nem lesz miniszterelnök, egy belátható időn belül megrendezett előrehozott választás eredményeként pedig jó eséllyel az lesz. Ami azért különbség.
Corbyn tehát úgy akar választáson felhatalmazást kapni a Brexit menedzselésére, hogy nem mondja meg, mit akar tenni vele. Visszacsinálni? A May által alaposan bejárt ördögi körben kínlódni? Hadititok. Mentségére annyit lehet elmondani, hogy a Munkáspártban nem sokkal nagyobb az egyetértés a Brexit-ügyében, mint a tory-knál, például Corbyn és Brexit-ügyi árnyékminisztere már nyilvánosan is egymásnak feszültek, még így, ellenzékben is – mi lesz, ha kormányozni fognak?
Theresa May kezd összeroppani
Az a bámulatra méltó energia, önbizalom, munkabírás, mentális teherbírás, ami May-t eddig jellemezte az egyébként reménytelen feladattal birkózva, elpárologni látszik. Az a csoda, hogy csak most, az pedig egyáltalán nem meglepő, hogy új ötlet már nincs, már nem hiteget senkit tárgyalási csodafegyverekkel, nem rángat elő újabb nyulakat a cilinderből, vége a varázslatnak.
AZ EU DÖNTÉSHOZÓINAK CÍMZETT FELVETÉSEI LÉNYEGÉBEN KÖNYÖRGÉSEK, A HAZAI KÖZÖNSÉGNEK CÍMZETT ÜZENETE PEDIG EGY LEEGYSZERŰSÍTŐ, MEGALAPOZATLAN ZSAROLÁS: VAGY AZ ÉN TERVEMET TÁMOGATJÁTOK, MONDTA A NAPOKBAN, VAGY NEM LESZ DEAL.
Sokaknak hangzik ez nagyon rosszul, miközben a valóság ennél is sokkal rosszabb: a May-tervből nem lehet deal. Britek által elképzelt formájú, tartalmú deal nem lehet, nem lesz.
A „deal” tartalma, politikai jelentése egyébiránt teljesen átalakult az évek során, ahogy a „hard” és a „soft” Brexit jelentésével is ez történt. A „hard” és a „soft” Brexit megkülönböztetését a britek találták ki, abba a súlyos tévedésbe esve, hogy ezt ők dönthetik el. A „hard” jelentette volna a hermetikus leválást, a „soft” pedig az egységes piacban való bennmaradást – ez utóbbi azonban eleve lehetetlen volt, a négy szabadság szétválaszthatatlansága miatt. A „soft” így idővel az egységes piacon kívül, de az EU-val az árukra (és a szolgáltatásokra nem) létrehozott vámuniót kezdte jelenteni, ebben az EU partner, de ahogy többször is megemlékeztünk róla, csak olyan feltételek mellett (ír határ, harmadik féllel szembeni megkötések, Európai Bíróság joghatósága), amelyeket a britek nem képesek lenyelni.
Brexit: elkezdődött a kijózanodás
A szereplők kezdenek a helyükre kerülni. Eddig is tudtuk, hogy a britek lehetőségei erősen korlátozottak, de most ők is kezdenek ráébredni. Feladat már annak biztosítása is, hogy ne legyen élelmiszerhiány.
A „hard” változat új jelentése már a mostanában sokat emlegetett „no-deal” szcenárió. A mindenféle megállapodás nélküli, kontrollálatlan kihullás az Európai Unióból – aminek a szó szerinti bekövetkezése egyébiránt nem valószínű.
EGY SOR OLYAN TECHNIKAI KÉRDÉS VAN, A PÉNZÜGYI RENDSZERTŐL A LÉGIKÖZLEKEDÉSEN ÁT A KRITIKUS ÁRUCIKKEK ELÉRHETŐSÉGE MÖGÖTT ÁLLÓ LOGISZTIKAI RENDSZEREK MŰKÖDÉSÉIG, AMELYEKBEN VALÓBAN KÖZÖS ÉRDEK A MEGÁLLAPODÁS, ÉS AMELYEKBEN NEM IS KÜLÖNÖSEBBEN NEHÉZ MEGEGYEZNI.
A „no-deal” szcenárió mai tartalma még a kereskedelmi megállapodás hiányát, a kilépés utáni átmeneti időszakra vonatkozó megállapodás véglegesítésének elmaradását jelenti elsősorban, de ahogy telnek a hónapok, és kiderül, hogy a lehetetlen a kilépés dátumának közeledtével sem válik lehetségessé, úgy pozícionálja majd át a kreatív politikai nyelvhasználat a technikai megállapodást „deal”-lé, amitől majd jól meg lehet könnyebbülni, de ez a lényegen nem tud változtatni: a „hard” Brexit egyetlen alternatívája a „no-Brexit” – lett volna.
Ősszel zajt biztosan hallunk még, ha érdemi fejlemény is lesz, jelentkezünk.
(Címlapkép: Népszavazást követelő tüntetés 2018.06.23-án, forrás: Wikipedia)
