Ezekkel az amerikai szlengből vett, a közismert játékra utaló szavakkal is jellemezhetné a Twitter minden bizonnyal legnagyobb globális hatású felhasználója, a több mint 60 millió követővel rendelkező Donald Trump a részben általa irányított kereskedelmi tárgyalássorozatot országa és Kína között. Ez néha nyugodtabb, néha hevesebb szakaszaival komoly piaci és reálgazdasági hatással bír, és természetesen számos, a hadviselésből és a játékelméletből is ismert elemet tartalmaz – erre utal a cikk címe is.
Az elnök által megoldani kívánt probléma régóta ismert: a folyamatosan növekvő amerikai külkereskedelmi deficit, valamint a Peking által felállított nem vámjellegű kereskedelmi korlátok ügye már régóta a figyelem középpontjában van.
Maga a külkereskedelmi deficit egyébként az elmúlt években, többek között a folyamatos amerikai költségvetési expanziónak és az erős lakossági keresletnek köszönhetően látványosan felhízott, így az amerikai politika által elérni kívánt cél még távolinak látszik. Idén ugyanakkor jelentős csökkenés látszik a hiány mértékében, a márciusi mintegy 20 milliárd dolláros deficit sokéves mélypontnak felel meg. Ugyanakkor kérdés, mennyire fenntartható és mennyiben tükrözi azt a hatást, hogy a korábbi tiltás után felpörgött az amerikai szójaexport Kína irányába. Kevésbé közismert tény ugyanis, hogy az USA exportjának jelentős része agrártermékekből áll, ezek havi adatai pedig látványos kilengéseket mutatnak.
Ezen túl pedig a 21. század egyik legfontosabb geostratégiai kérdése, a csendes-óceáni dominancia problémája is ott van a háttérben, ráadásul Kína számos más régióban, Latin-Amerikában, Afrikában és Kelet-Európában is törekszik soft-power jellegű eszközökkel befolyásának növelésére.
NEM KEVESEBBRŐL VAN TEHÁT SZÓ, MINT ARRÓL, HOGY A KORÁBBAN AZ USA ÁLTAL IRÁNYÍTOTT EGYPÓLUSÚ VILÁGREND ÁTALAKUL-E KÍNA JAVÁRA.
Az ambíciózus kínai politika fényében nem meglepő az amerikai fél fenyegetettségérzése, ráadásul Washingtonnak sok mindenben igaza is van. A kínai gazdasági pálya belföldön masszívan a helyi cégek felé lejt, akár a kötelező vegyesvállalati rendszert, akár a technológiai kényszertranszfer előírást nézzük, de ezen túl is számos adminisztratív akadály nehezíti a külföldi cégek életét.
Ugyanakkor a probléma megoldhatatlan, Kína belpolitikai és stratégia céljai miatt nem akar és nem fog érdemi engedményeket tenni és hosszú távra játszik, pontosan tudva, hogy Trump maximum 2020/2024 végéig lesz elnök, ez kínai léptékkel mérve nem hosszú idő.
Trump számára viszont a 2020-as elnökválasztáson óriási politikai előnyt jelentene Kína térdre kényszerítése, ez olyan muníció, mellyel majdani demokrata ellenfele biztosan nem rendelkezik.
KÍNA “MEGBÜNTETÉSÉT” AZ AMERIKAI KÖZVÉLEMÉNY ÉS A POLITIKUSOK NAGY RÉSZE IS TÁMOGATJA, KEVÉS DOLOGBAN VAN EKKORA KÉTPÁRTI ÉS TÁRSADALMI KONSZENZUS AZ EGYÉBKÉNT ERŐSEN POLARIZÁLT TENGERENTÚLI KÖZÉLETBEN.
Ennek része a kereskedelmi háború, de akár a kínai telekommunikációs eszközgyártók, így a Huawei globális piacról való kiiktatási szándéka is.
Ennek fényében tényleg csak az a kérdés, hogy ki mennyire tudja maga felé billenteni a mérleg nyelvét és a fenti játék alapján ki lesz a “csirke”, ki lesz tehát az, aki többet enged majd, mielőtt mindketten súlyosan megsebesülnek.
Véres harc vagy béke? Nem jók a jelek
Az általános bevezetőt követően nézzük meg, hová jutottak el a felek 2019 májusára. Az amerikai fél a bevezetett büntetővámokkal, valamint azok további megemelésének belengetésével próbálta Pekinget engedményekre késztetni. Egészen április végéig úgy tűnt, ez hatásos stratégia lehet. Folyamatosan arról szóltak a hírek és a részvénypiacot is támasztani akaró tweet-ek, hogy egyre közelebb a megállapodás. Ehhez képest komoly sokkot okozott Trump vasárnapi bejelentése a 200 milliárd dollárnyi kínai importot érintő büntetővám kulcsának 10-ről 25 százalékra történő megemeléséről, valamint további 325 milliárdnyi behozatal – tulajdonképpen a teljes kínai kereskedelmi forgalom – megsarcolásáról. Ennek hátterében az áll, hogy egy hete a kínai fél lényegében minden korábbi vállalásából visszatáncolt, a megállapodás küszöbön álló aláírása így értelmetlenné vált.
Sajtóhírek szerint Peking azért lépett vissza komolyan, mivel különböző jelekből úgy ítélte meg, hogy az amerikai harci szellem gyengül, emiatt az USA engedményekre kényszerül majd. Többek között ide tartozik a folyamatos Trump általi kamatcsökkentési követelés, egyes makrogazdasági indikátorok romlása, de az elnökválasztás közeledte is. Kína tudja, hogy az amerikai elnök számára elfogadhatatlan egy csökkenő tőzsdeindex és egy gyengébb makrogazdasági teljesítmény, ezen újraválasztása is múlhat. A demokrata Képviselőház pedig a következő két évben folyamatos össztűz alatt tartja majd az elnököt. Összefoglalva:
PEKING RÖVID TÁVON NÉZVE ELGYENGÜLNI LÁTTA WASHINGTONT, HOSSZABB TÁVON PEDIG SZÁMÁRA TOVÁBBRA IS AZ A FONTOS, HOGY TRUMP NE LEGYEN ELNÖK 2021-TŐL
Az amerikai gazdaság nagyon erős, de a helyzet törékeny
Nem ez lenne az első eset, hogy Kína félreismeri az amerikai politikát, Trump egy 25 ezer pont körüli Dow Jones index és 3 százalékos GDP növekedés mellett tényleg úgy gondolja, hogy az amerikai gazdaság nagyon erős és tulajdonképpen ebben igaza is van. A megemelt vámoktól nem fél, ebben egyrészt költségvetési bevételt lát, másrészt úgy gondolhatja, hogy az amerikai piac mérete miatt az áremelés egy jelentős részét lenyelik majd a kínai gyártók vagy forgalmazók, így annak negatív hatása az amerikai lakossági fogyasztásra minimális lesz.
Természetesen a helyzet azért törékeny: amint a héten is láthattuk, a részvénypiaci hangulat ilyen magasságban gyorsan tud romlani, ráadásul tényleg sok vállalati profit-warning érkezett az elmúlt hetekben, melyek oka részben pont a kereskedelmi háborúban kereshető. Ezen túl az amerikai agrártermelők a beszűkült exportlehetőségek és a csökkenő árak fényében rekordmértékben mennek csődbe idén.
AZ AMERIKAI GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS FENNTARTHATÓSÁGA PEDIG KÉRDÉSES ANNAK FÉNYÉBEN, HOGY MINDEZT EGY A GDP 5 SZÁZALÉKÁT ELÉRŐ KÖLTSÉGVETÉSI HIÁNNYAL SIKERÜLT ELÉRNI, BÉKEIDŐBEN ÉS EGY GAZDASÁGI CIKLUS KÉSŐI ÁGÁBAN ERRE NAGYON RITKÁN VAN PÉLDA.
Ráadásul a Kínával szembeni külkereskedelmi deficit egyik fontos oka pont az erős stimulus, miután ez tankönyvi módon növeli az importkeresletet. Jelentős csökkenésére csak egy vaskos amerikai recesszióval lenne esély, amely érthető módon abszolút nem érdeke az elnöknek. Nem könnyű tehát az egyenlet megoldása.
Kína problémái
Nézzük a másik felet, aki más okokból, de szintén nem áll túl jól. Bár papíron 6 százalék feletti a növekedés Kínában, de valójában ez jóval kisebb független elemzők szerint, ráadásul a kínai vállalati szektor és most már egyre inkább a lakosság is keményen eladósodott. Különböző okok miatt a tőkekiviteli nyomás is folyamatos, amely szintén a belföldi keresletet csökkentő tényező. Kína az élénkítés és a további eszközár-buborék és eladósodás elkerülésének kettős présébe került, és bár a gazdasági szerkezet tolódik el a belföldi szolgáltató szektor javára, az export gyengülése most semmiképpen sem kívánatos.
Mindkettejüknek gazdasági érdeke lenne tehát a megállapodás, ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy ez összejön. Az álláspontok felkeményedtek és “arcvesztés”, azaz belpolitikai veszteség nélkül nehéz ebből jól kijönni. Bár Trump számára fontosabb ez a szempont, mint az autoriter, kemény társadalmi kontrollt gyakorló Xi esetében, történelmi okokból és az egyéni politikai ambíciók miatt az utóbbi sem tűnhet gyengének a lakosság szemében.
A legvalószínűbb kimenetel az, hogy a megemelt vámok maradnak, de a felek emellett tűzszünetet kötnek, viszont a vitás egyéb kérdésekben nem lesz érdemi előrelépés. Amennyiben azonban komolyan esne emiatt az amerikai részvénypiac, akkor szinte 100 százalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy Trump lépni fog az árak megtámasztása érdekében – a “húzd meg, ereszd meg”politikája megy tovább.
Közben pedig lassan jön az elnökválasztás….
