Kettős állapotban van a világgazdaság, írtam még tavasszal, és a helyzet azóta sem változott érdemben.
A világ feldolgozóipara jól láthatóan válságba került. Így nem meglepő módon az ipari túlsúllyal rendelkező Németország is a recesszió szélére sodródott. Ugyanakkor a feldolgozóipar válsága nem feltétlenül Európából ered, sokkal inkább gyökerezik a kínai gazdaság lassulásából, és így a Kínába beszállító ázsiai gazdaságok gyengélkedéséből. Ennek okai sokrétűek – a kínai gazdasági stimulusok kifutásán túl a kereskedelmi háború vélt vagy valós hatásai is szerepet játszhatnak. De Európába visszaevezve említhetjük a szigorú német fiskális hozzáállást, a romló demográfiát vagy a termelékenység alakulását is.
Ugyanakkor a kisebb feldolgozóipari kitettséggel rendelkező Egyesült Államok gazdasága jól tartja magát. Németország pedig azért csak a táncol a recesszió szélén, mert a szolgáltató szektor jól teljesít, sőt, miközben a hagyományos ipar szenved, a szolgáltató szektor nemcsak a németeknél, hanem Európában és Ázsiában is a rendkívül jól tartja magát. Ennek köszönhető, hogy – bár a globális növekedés lassul, de – válságról vagy recesszióról még nem beszélhetünk.
A helyzet – növekedés vs. recesszió – így most erősen döntetlenre áll, és ezt mondhatjuk a jövőre vonatkozóan is. Nehéz megmondani, hogy mi lesz, a jelenlegi helyzetben benne van, hogy
- a feldolgozóipar egy ciklikus lassulás után magára talál,
- az erős szolgáltató szektor, ha úgy tetszik "visszahúzza" a gazdaságokat a recesszió széléről,
- vagy a feldolgozóipar gyengélkedése előbb utóbb magával rántja a szolgáltató szektort is.
A jobb esélylatolgatáshoz tudnunk kéne például, hogy mit gondol most a kínai vagy éppen a német vezetés a gazdaság stimulálásáról, vagy, hogy a jelenlegi kereskedelmi háborús retorika mögött van e bármelyik félben akár tartós, akár ideiglenes megegyezési szándék.
De azt sem ártana pontosan tudni, hogy milyen egyéb tényezők húzódnak meg a mostani lassulás mögött – értem ez alatt például azt, hogy az autóértékesítések európai vagy kínai visszaesése ciklikus vagy strukturális jelenség. Az előbbi esetén pusztán ideiglenes lassulás, utóbbi esetben viszont a vevők a technológiai váltás miatt kivárnak, várják az önvezető vagy az elektromos hajtásláncok megjelenését. A kérdéseket még sorolhatnám, megérne egy külön cikket.
A fenti állapot jól szemléltethető a kvantummechanika egyik legismertebb gondolatkísérletével, Schrödinger macskájával. A Nobel-díjas osztrák fizikus, Erwin Schrödinger ezzel próbálta nem fizikusok számára is érthetővé tenni, mit jelent, hogy a részecskék egyidejüleg több helyen, többféle állapotban is létezhetnek. A gondolatkísérlet lényege röviden, hogy egy macskát egy ciános üveggel együtt egy zárt dobozba tesznek. Az üveget egy szerkezet 50-50%-os valószínűséggel vagy összetöri, vagy nem egy óra alatt. Hogy eldöntsük, él-e a macska, fel kell nyitnunk a dobozt, de a lényeg nem az egy óra elteltével és a doboz felnyitásával látott állapot, hanem a köztes időszak: ebben az egy órában valójában nem tudjuk, hogy a macska él e vagy már meghalt. Schrödinger macskájának állapota a doboz felnyitása előtt kettős, hiszen lehet, hogy életben van, de lehet, hogy már meghalt.
A gazdaság valós állapotát jellemzően negyedévekkel később tudják csak pontosan megmondani a statisztikusok, avagy a dobozt a jelenben nem tudjuk kinyitni. Ilyen értelemben a világ konjunktúrája ma valójában olyan, mint Schrödinger macskája: az is lehet, hogy él és virul, de nem kizárt, hogy már rég halott.
(Címlapkép: Gerd Altmann képe a Pixabay -en.)
