A 2010-es évek amerikai palaolajforradalma öt grafikonban

2020. január 17. Concorde Értékpapír

olajku_t_texas.png

2019 végére az USA nettó olajexportőrré vált köszönhetően a repesztés technikával felszínre hozott palaolajnak. Teljes olajfüggetlenségről azért nincs szó (a finomítók jelentős része még mindig csak nehézolajat fogad), de az elmúlt tíz év így is nagyon komoly változást eredményezett.

A 2010-es évek egyik legnagyobb – a fennálló világrendet gyökeresen átalakító – változása volt az Egyesült Államokban zajló olajforradalom. A már 2010 előtt is ismert nem konvencionális olajtermelési technológiák hatalmas fejlődésen mentek keresztül. Az úgynevezett amerikai palaolajforradalom a horizontális fúrásokra és a hidraulikus repesztésre épül. Ezekkel a technológiákkal 2010-ben napi 1 millió hordónyi olajat termeltek ki az Egyesült Államokban, míg napjainkban ez a kitermelés már 8 millió hordónál tart. A palaolajforradalom gyökeresen alakította át a világ olajpiacának térképét, melyről a Wall Street Journal öt szemléletes ábrát tett közzé „A Decade in Which Fracking Rocked the Oil World” című 2019. decemberi írásában.

A horizontális fúrásoknak és a hidraulikus repesztéseknek köszönhetően az Egyesült Államok olajtermelése több, mint a duplájára emelkedett egy évtized alatt, miközben a „melléktermékként” feltörő földgáz termelése is közel 70%-kal nőtt (USA olaj és gáztermelés változása 2010-hez képest, forrás: WSJ):

Ennek köszönhetően a világ legnagyobb olajtermelő országát már nem Oroszországnak vagy Szaúd-Arábiának hívják, hanem Egyesült Államoknak (a három ország napi kőolajtermelése millió hordóban, 2010-2019, forrás: WSJ):

A bőséges és olcsó földgáz eközben folyamatosan szorítja ki a szenet az elektromos áramtermelés energiaforrásai közül. (Az Egyesült Államok áramtermelésének forrásmegoszlása, 2010-2019, forrás: WSJ):

A kőolajtermelési boomnak köszönhetően egy évtized alatt több mint 30 százalékkal csökkent az amerikai gazdaság nettó kőolajimportőri igénye, és  2019 végére nettó olajexportőrré vált az ország. A nettó olajexportőr jelző magába foglalja a kőolaj és finomított termékek exportjának drasztikus felfutását, amiket ha nettósítunk azok importjával, akkor az amerikai gazdaság valóban átfordult nettó olajexportőrré.- Fontos kiemelni, hogy Amerika  továbbra is 6-8 millió hordó nyersolajat importál naponta, ennél jobban nem igazán tudna „függetlenedni”. Ennek oka az importált nyersolaj és a palaolaj eltérő típusában (nyersolaj viszkozitása): az amerikai finomítók a nehézolajra vannak konfigurálva, optimalizálva (történelmi okokból kifolyólag – 10 éve az olajkitermelés töredéke volt a mostaninak, és a beszállító országok tipikusan nehézolajat tudtak szállítani), míg a palaolaj tipikusan könnyűolaj, és a kettejük közötti átjárás limitált, rengeteg pénzbe kerülne a finomítóknak az átállás.

Az Egyesült Államok nettó kőolaj és kőolajtermék importja 2010 és 2019 között (millió hordó, forrás: WSJ):

Az imént vázolt változások 2014-ben és 2015-ben a kőolajárak összeomlásához vezettek. Emiatt az S&P Oil & Gas Exploration & Production ETF (XOP) azóta szignifikánsan alulteljesíti az S&P 500 indexet. A tízéves index (S&P 500) és olajkutatási és -kitermelési ETF (XOP) teljesítmény (forrás: WSJ):

A palaolajforradalom hatásaként évek óta kisebb az infláció, átalakult az Egyesült Államok gazdasága és geopolitikája, mely geopolitikai változásoknak ékes bizonyítékait figyelhetjük meg eddig 2020-ban…

A bejegyzés trackback címe:

https://concorde.blog.hu/api/trackback/id/tr1515413898