Lengyelország Európa második legnagyobb széntermelője, az európai termelés közel 20 százalékát adják. Az ország függése a saját széniparától óriási, emiatt a lengyelek általában minden EU-s környezetvédelmi szabályozás alól igyekeznek kibújni. És egyelőre nem igazán látszik, milyen alternatíva segítene a szénfüggés enyhítésében.
A brit (gazdaság)történelem egy ikonikus korszakában, a 80-as évek közepén a brit bányászsztrájk idején játszódik a Billy Elliot című angol musical. A címszereplő főhős, egy munkásosztálybeli gyermek nem szeretné feltétlen a családi hagyományokat folytatni, a bányász apuka és szintén a bányaiparban dolgozó testvére által erőltetett bokszolás helyett inkább baletttáncos szeretne lenni. A történet számomra a fejlett gazdaságok átalakulásának a metaforája. Az ipartól a szolgáltatószektor felé történő elmozdulás családi drámája ez kicsiben.
A történet érdekessége, hogy az amúgy a világháború után államosított brit szénipar koporsójába az olcsón elérhető külföldi szén, többek között az olcsó lengyel szén verte be a sokadik szöget. Egyéként a Vaslady – Margaret Thatcher – irányítása alatt az ipar átalakítása alapvetően jól sikerült. A brit gazdaság szénfüggősége mára minimálisra csökkent, 2019-ben először volt olyan hét a szigetországban, amikor az áramtermeléséhez nem kapcsoltak be egyetlen szenes erőművet sem.
Cikkünk most elsősorban mégsem erről a remek sikertörténetről, hanem a 80-as évek brit bányászainak „ősellenségéről”, a lengyel széniparról és energiatermelésről szól. Ugyanis környezetvédelmi kvóták/engedélyek/paktumok ide vagy oda, a helyet az, hogy lengyel barátaink az elektromos áramot 75-80 százalékban továbbra is a saját szénerőműveiken keresztül állítják elő, amihez a szenet is az ország szénipara szolgáltatja.
A német energiamix 2017-ben, forrás: dw.com
Csak az alapanyag előállítása közvetlenül közel 100 ezer embernek ad munkát, ehhez jönnek még hozzá az erőművi dolgozók és a további kiszolgáló egységek, (szállítás, beszállítók, stb).
LENGYELORSZÁG EURÓPA MÁSODIK LEGNAGYOBB SZÉNTERMELŐJE, AZ EURÓPAI TERMELÉS KÖZEL 20 SZÁZALÉKÁT ADJÁK. AZ ORSZÁG FÜGGÉSE A SAJÁT SZÉNIPARÁTÓL ÓRIÁSI, EMIATT A LENGYELEK ÁLTALÁBAN MINDEN EU-S KÖRNYEZETVÉDELMI SZABÁLYOZÁS ALÓL IGYEKEZNEK KIBÚJNI.
A fenti helyzet akkor, amikor a csapból is a környezetvédelem iránti igény, a környezetterhelés csökkentése folyik, igencsak elgondolkodtató. A britek esetén a megújuló energia mellett a tengeren felfedezett olcsón elérhető földgáz is segített kiszorítani a termelésből a szenes energiát. Az USA széniparát Trump ígéretei ellenére a saját forrásból olcsón előállított gáz tette tönkre/szorította ki a termelésből.
A hiányzó alternatíva
A lengyelek esetén két probléma van alapvetően. Az egyik, hogy a szénnek a lengyelek esetében nincs sok alternatívája jelenleg. A másik, hogy még ha létezne is ilyen alternatíva, a kormányzó elitnek egyelőre politikai öngyilkosságnak tűnik nekimenni 100 ezer bányásznak és családtagjaiknak, közvetve fél millió ember megélhetését fenyegetve.
A rövid távú politikai dilemmán túl az is érdekes kérdés, hogy mire is lehetne a lengyeleknél lecserélni a szenet. A gáz azért nem jöhet szóba, mert az ország politikai elitje, legyen, az ellenzék vagy kormánypárt egyaránt elveti az orosz gáztól való bármiféle függés erősödését. Olyannyira, hogy a meglévő orosz gázimportot is amerikaira tervezik cserélni.
A lengyeleknek nincsenek nukleáris erőműveik, sem tapasztalatuk ezzel a technológiával. Továbbá brutális mértékű lenne annak a beruházási igénye is, hiszen a szenes termelés kiváltására 8-9db Paks méretű erőművet kellene elkezdeni építeni.
A megújuló energia ugyan sokat segíthet, de nem ebben a nagyságrendben. A németek természetesen nem dilemmáztak ezen ennyit. Ők bevállalják az orosz gázfüggőséget, erről szól az Északi Áramlat vezeték második szakaszának az építése is. A német iparnak olcsó energia olcsó gáz kell, ezt Európába pedig az oroszokon kívül senki se lesz képest leszállítani. Így a német külpolitika a gazdasági elit egyfajta leányvállalatként hajtja végre azt, ami a gazdaság egyértelmű érdeke.
A lengyelek esetén a világbéke eljövetelében bízhatunk, vagy abban, hogy a bányák szép lassan kimerülnek. Erre pontos adatom nincs, de jó eséllyel kijelenthetjük, hogy a lengyel Billy Elliotra még vagy jó 20 évet várnunk kell!
(Címlapkép: Bełchatów szénbánya Lengyelországban, fotó: Kamil Porembiński, Flickr. Jelen blogbejegyzés a szerző magányvéleményét tükrözi, ami nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.)
