Viszlát, Bloomberg!

bloomberg_k.jpg

Hiába tornászta fel esélyeit elképesztő, több mint félmilliárd dolláros reklámköltésével Michael Bloomberg, a két nagy, és egyaránt szélre tolódott amerikai párt küzdelmében sosem volt valódi esélye. Trump most már a gazdaság mellett a koronavírus miatt is aggódhat – az influenza félrekezelése még inkább felerősítheti az elnökválasztás eddig is meghatározó témáját, az egészségbiztosítási helyzetet.

Michael Bloomberg már biztosan nem lesz az Egyesült Államok 46. elnöke. A milliárdos, aki korábban New York polgármestere is volt (bár akkor még republikánus színekben) alig néhány hónap alatt több mint fél milliárd dollárt költött életművének megkoronázására. Dacára a komoly marketingbüdzsének, ellenfelei, akik vele szemben mind veterán politikusok, már az első vitáján darabokra szaggatták, majd a szuperkedden Bloomberg megméretett és nagyon könnyűnek találtatott, estére be is jelentette visszalépését.

A rosszul sikerült demokrata vitán túl Bloomberg és csapata elkövetett egy komoly hibát. Nem fordítottak kellő figyelmet arra, miként változott a demokrata szavazók tábora az elmúlt évtizedben, és melyek azok az irányok, amelyek az új generációknak fontosak, mint például a környezetvédelem vagy az egészségügy.

Még a nyáron írta meg a New York Times, hogy a republikánus párt ideológiailag jobboldalibbnak tekinthető, mint az osztrák Szabadság Párt vagy a konzervatív párt az Egyesült Királyságban. Ezzel szemben viszont az amerikai demokraták közelebb helyezkednek el a centrumhoz, mint az angol munkáspárt vagy zöldek Németországban. Ideológiailag 2008-ban volt a legközelebb egymáshoz a demokrata és a republikánus párt.  Ha valamikor egyáltalán elképzelhető lett volna valaha, hogy egy inkább republikánus nézeteket valló független hirtelen demokrata elnökjelöltként valódi eséllyel indul a választáson, akkor ez volt az az időszak. Ugyanakkor azóta a demokrata párt jelentősen balra tolódott (bár még mindig közel se annyira van távol a centrumtól, mint a republikánusok a másik irányban), így Bloomberg valójában már az első napján kudarcra volt kárhoztatva, hiába tornászta fel példátlan hirdetési költéseivel és annak több elemző által nehezen kiismerhetőnek gondolt hatásával esélyeit átmenetileg a fogadóirodáknál.

forrás: NYT

[featured_block title="Az Obama-koalíció" content="A szuperkedd után már tisztábban látjuk, kik azok, akiknek tényleges esélyük van az elnökjelöltség megszerzésére, ugyanakkor érdemes mégegyszer visszatekinteni és a (részben már a szuperkedd előtt visszalépett) jelölteket három csoportra szétbontani: a demokratáknál a mérsékeltek (Biden, Buttigieg, Klobuchar), progresszívek (Warren, Sanders) és a milliárdos volt republikánus New York-i polgármester Michael Bloomberg csatáztak. A három csoport három teljesen különböző stratégiát követ a hatalom megszerzésére. A mérsékeltek és a progresszívek eltérő úton, de egyaránt a korábbi „Obama koalíció” részleges visszaállításán dolgoznak. Ennek lényege, hogy egy nagyon széles tábort érjenek el, amelyen belül kiemelten fontos szavazóbázisok az afroamerikaiak, a latinok, a 30 év alattiak és a fehér középosztály.  Obamanak ezzel a stratégiával sikerült a Bush kormányzás után átvennie a hatalmat és pont ugyanezt próbálta meg Hillary Clinton is véghezvinni a legutóbbi választáson, sikertelenül. Fontos látni, miért veszített Clinton. Túl azon, hogy elbukott három elképesztően fontos államot (Wisconsin, Michigan, Pennsylvania), a demokrata afroamerikai szavazók aranya Obama-hoz képest 95%-ról nála 88%-ra csökkent le. Sőt Clinton a fehér munkásosztályt se tudta annyira megszólítani, mint Obama, így a demokrata szavazókon belüli arányuk 46 százalékról 36 százalékra zuhant. Ennek a két csoport passzívabbá válása okozta Clinton bukását. "]

Eközben a koronavírus már két hete szedi áldozatait a tőzsdén nem kímélve se a short-os se long-os befektetőt. Bár lassan mindenkinek kitolódik és eltorzul az ingerküszöbe a keddi nap több szempontból is turbulensnek bizonyult. Egyfelől a FED váratlan 50 bázispontos kamatvágás borzolta a kedélyeket, másfelől az amerikai elnökválasztás jelentős mérföldkövéhez érkeztünk el a „szuperkeddhez”. Hogy mennyire fontos az utóbbi a befektetők számára, jól mutatja a BofA havi statisztikája, amelyben a megkérdezett portfólió menedzserek a legnagyobb kockázatnak már 3 hónapja zsinórban a választást tartják.

Ahogy korábban már írtuk, hivatalban lévő amerikai elnököt 70 százalékban újraválasztották az elmúlt 160 évben. Amennyiben a gazdaság jól teljesít még ennél is magasabb a regnáló elnök esélye. Nem véletlen, hogy vérre menő harc folyik demokrata előválasztásokon, hogy ki legyen az jelölt, aki kihívja Trump-ot és legnagyobb eséllyel tudja legyőzni.

[embed_posts ids="105521"]

A szuperkedd után mind a progresszív mind a mérsékelt demokraták közül egy-egy jelölt maradt talpon a volt alelnök Joe Biden és az európai szociáldemokrata értékrendet képviselő Bernie Sanders.

A két elnökjelölt kimondottan azokat a csoportokat törekszik megszólítani, akiket Clinton legutóbb nem ért el. Míg Obama volt alelnöke rendkívül népszerű az afroamerikaiak közt addig, Sanders népszerűsége kimagasló a fiatalok között és a fehér munkásosztályban.

A koronavírus mellékhatásai

Hogy melyikük lesz a végső befutó, azt  nehéz megmondani. Az biztos, hogy Trump Sanders-nek, míg a Wall Street Bidennek drukkol. Trump számára a szélsőséges szociáldemokrata Sanders – aki drasztikusan újraallokálná a jövedelmeket megemelve a gazdagok adóját és jóléti transzferekkel kedvezőbb helyzetbe juttatná a szegényeket – tűnik könnyebb ellenfélnek, még akkor is, ha a fogadási irodák Sandersnek adnak nagyobb esélyt egy ilyen párharcban. A demokraták között is megosztó Sanders kitűnő ellenfél lehet Trump számára. Egy olyan ellenfél, aki akaratlanul is mozgósítja a passzívabb republikánusokat szélsőséges megnyilvánulásaival és elrettent számos centristább demokratát a szavazástól.

Sanders megosztó voltát mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy az alapvetően liberális Wall Street jobban retteg tőle, mint a vírustól. Számukra egyértelműen a mérsékeltebb Biden a befutó, aki beszédeiben nem hangsúlyozza a politikai és gazdasági forradalom fontosságát.

Véleményem szerint Biden-nek jelenleg némileg nagyobb esélye van a demokraták többségét meggyőzni, és egy komoly küzdelemben fog végül alulmaradni Trump-pal szemben. Ugyanakkor ez könnyen változhat abban az esetben, ha Trump rosszul kezeli a kialakult vírusinváziót. Amennyiben nem sikerül megfékeznie a vírust, sőt annak komoly gazdasági hatással lesz az Egyesült Államokra és a közhangulatra, Trump könnyen a választással fizethet érte. Egy ilyen helyzetben a minden állampolgár számára elérhető ingyenes egészségügyet sürgető Sanders lehet a végső befutó.

A bejegyzés trackback címe:

https://concorde.blog.hu/api/trackback/id/tr3215504752
süti beállítások módosítása