Gyerekkorom egyik kedvenc akciófilmje volt a Tango és Cash, amelyben Sylvester Stallone és Kurt Russell aprítja a gazfickókat. Sok ikonikus jelenetet említhetnék a filmből, Teri Hatcher táncjelenetére vélhetően sokan emlékeznek. Amire valószínűleg kevesen az Tango egyik ajánlása húgának, akit a fent említett, később született feleségekké avanzsált színésznőnek adott. Sly ugyanis felajánlja, hogy vesz neki állampapírt, mert kiváló a hozama.
A filmet 1989 végén mutatták be az amerikai mozikban. Így 30 év távlatából Sly tippje kifejezetten jónak bizonyult. Tény, hogy olyan befektetési gurukat, mint Soros György vagy Warren Buffet nem tudott megverni a tippjével, de azért nincs oka szégyenkezni.
Azok akik Sly-ra hallgattak és hosszú amerikai állampapírba fektettek ez alatt a 30 év alatt, bizony éves átlag 7.9 százalékos hozamot tehettek zsebre dollárban. Azok, akik nem hallgattak az akciófilmek koronázatlan királyára és mondjuk inkább az S&P 500-as részvényindexbe fektettek, és így alapvetően egy jóval kockázatosabb eszközbe tették a pénzüket, pusztán évi 7.3 százalékos hozamot értek el.
Ez sem rossz, de ne feledjük, hogy a részvényindexek az elmúlt 30 évben a meredek emelkedéseken kívül meredek eséseket is bemutattak. Tehát a részvényekbe fektetőknek az elmúlt 30 évben azért bőven voltak álmatlan éjszakáik. Sly ügyfelei azonban pont a legnagyobb piaci pánikokban keresték hülyére magukat. Legutóbb egyébként a koronavírus okozta piaci pánikban.
Lényeg a lényeg, hogy Tango tanácsával sikerült megverni az S&P 500-as indexet 30 éves időtávon, amelyet viszonylag kevés befektető mondhat el magáról ugyanezen időszak alatt.
Az, hogy Sly tényleg zseni-e vagy pusztán szerencséje volt, avagy jókor volt jó helyen, sosem fogjuk megtudni. Bár akcióhősként ez a szituáció azért elég gyakori. Viszont az tény, hogy a tanácsa lényegében egy a 80-as évek elején kezdődő trendre való felkapaszkodást jelentett. A mai napig nézve az amerikai kötvénypiac közel 40 éves bull piacot él(t) meg. Azaz, az elmúlt 40 évben az amerikai állampapír hozamok folyamatosan csökkentek, így a kötvények árfolyama folyamatosan emelkedett. Az a befektető, aki a legelejétől részt vett ebben a rallyban 40 év alatt éves átlag 9.4 százalékos hozamra tett szert, szemben az S&P 500 8.5 százalékos hozamával.
Mára viszont a hozamok elképesztően alacsony szintre csökkentek. A 80-as évek elején az amerikai hosszú állampapírok 12 százalék feletti hozamot kínáltak, ma kevesebb, mint 1 százalék a hozam 10 évre, és ezzel az amerikai állampapírok még így is kiemelkedő megtérülést biztosítanak például a némethez képest, amely ugyanezen időtávon már mínusz 0.3 százalék hozamot „ígér”.
Ha ma Ray Tango ismét azt javasolná, hogy amerikai hosszú állampapírt vegyek, kétszer is meggondolnám, mielőtt rá hallgatok. Ma az állampapírok alig adnak érdemi hozamot. Ilyen körülmények között az elmúlt 40 év hozamai egészen biztosan megismételhetetlenek. Így bár a csatát az elmúlt 30-40 évben elvesztették a részvénybefektetések a kötvénybefektetésekkel szemben, a jövő kapcsán alapvetően jobbak az esélyeik.
Alternatíva hiányában mindenképpen.
(A szóban forgó jelenet a filmben 1 óra 14 perc környékén van.)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
