Alig egy hete ígértük, hogy csak akkor jelentkezünk legközelebb Brexit-ügyben, ha érdemi fejlemények lesznek, a kisebb zajokra nem ugrunk – de sajnos nem bírtuk ki. Tegnap véget ért, négynapos kongresszusa alatt és után
A MUNKÁSPÁRT OLYAN ZAVARBA EJTŐ ŐSZINTESÉGGEL MONDTA EL, HOGY ŐKET TÉNYLEG CSAK A HATALOM ÉRDEKLI, A BREXIT MEG LEGYEN, AHOGY ALAKUL, HOGY AZ EDZETT KELET-EURÓPAI MEGFIGYELŐ IS MEGNYALJA UTÁNA MIND A TÍZ UJJÁT.
A pártkongresszus sikeresen feloldotta azt a feszültséget, amelyről a múlt héten is írtunk, ami tehát a Munkáspárt egy részének, és az őket támogató szakszervezeteknek a megismételt népszavazásra vonatkozó követelése, és Jeremy Corbyn-nak a végre talán miniszterelnökséget hozó előrehozott választásokhoz való ragaszkodása között feszül.
May: vagy elfogadjátok az én tervemet, vagy nincs deal
A brit miniszterelnök kezd összeroppani, miközben a Munkáspárt az előrehozott választásokra játszik – anélkül, hogy elárulnák, ők mit is kezdenének a Brexittel.
Corbyn „alázatosan” meghajolt a dolgozó nép és a párt akarata előtt, és acélos tekintetével bátran a jövőbe tekintve kijelentette, hogy adott esetben, tulajdonképpen, ha esetleg, ha más mód nincs, akkor egyértelműen talán. Ezt követően pedig a Munkáspárt Brexit-ügyi árnyékminisztere, Keir Starmer ismertette a párt felelősen végiggondolt, „szakaszokra bontott, strukturált” stratégiáját az előttünk álló hónapokra. A következőkben a kedves olvasóban felmerülhet, hogy viccelünk, túlzásokba esünk, parodizálunk, ezért leszögezzük, hogy pontosan fogjuk interpretálni az említett nagyszerű államférfi szavait, aki hazája sorsának az előző és a következő két-három évtizedet tekintve valószínűleg a legfontosabb kérdésében nyilatkozott ekként, pártja kongresszuson kikovácsolt mestertervét közreadva az aggódva figyelő közönségnek. Tehát:
- A Munkáspárt szerint egy második népszavazás egy „kaotikus, no-deal jellegű Brexit megelőzésének egyik lehetséges módja lehet”. (Lásd még: a királynét megölni nem kell félnetek jó lesz.)
- A Munkáspárt le fogja szavazni Theresa May Brexit-tervét a parlamentben. (Értsd: legyen is az bármi.)
- Ezt követően a Munkáspárt megpróbálja sarokba szorítani, megbuktatni a kormányt, és kikényszeríteni az előrehozott választásokat.
- Ha nem sikerülne kikényszeríteni az előrehozott választásokat, akkor a Munkáspárt nyomást fog gyakorolni egy második népszavazás kiírása érdekében…
- … de annak témája kapcsán még egyaránt elképzelhetőnek tart egy a Brexit kitárgyalt feltételeit elutasító vagy elfogadó, és egy a Brexit leállításáról, visszafordításáról szóló szavazást is.
„NEM ZÁRUNK KI SEMMIT, EZÉRT TOVÁBBRA IS FENNMARAD AZ AZ ÁLLAPOT, AMELYBEN NEM ZÁRHATÓ KI SEMMI.”
Jeremy Corbyn ezeken a sziklaszilárd tárgyalási alapokon megkapaszkodva találkozik ma Michel Barnier-val. Még akkor is több esélye lenne érdemi tárgyalásokra, ha a nemzetközi munkásmozgalom és általában a kizsákmányolt osztályok ügyében vonná kérdőre az EU Brexit-ügyi főtárgyalóját – ráadásul akkor még elemében is lenne a Fidel Castro-t a „szociális igazság bajnokaként” tisztelő veterán főelvtárs.
Dobálóztunk már korábban, a borzongatás nem titkolt szándékával efféle nevekkel, mint Palmerston, Churchill, Thatcher. Legyünk erősek, és gondoljuk hozzá: Cameron. May. Corbyn.
Uramisten.
