Brexit-sorozatunk kitartó olvasóit semmiképpen nem fogja meglepni, hogy mindig van lejjebb, de az a megaláztatás, amin a brit kormány és annak feje keresztülment az elmúlt néhány napban, ezzel együtt is megér néhány mondatot.
Theresa May múlt szerdán, a konzervatív párt éves kongresszusának záró napján rukkolt ki korábbi, eleve halálra ítélt mestertervének korrekciójával, ami nem volt más, mint az erőviszonyoknak és az EU tárgyalási pozíciónak megfelelő feltétel nélküli fegyverletétel. Korábbi tervét, a nem vámuniónak nevezett, és a harmadik felekkel kötött megállapodásokban Nagy-Britanniát nem korlátozó, továbbá speciális szabályrendszer szerint működő kvázi-vámuniót annak durva visszautasítása után felváltotta a valóságos vámunió elfogadásával.
May: vagy elfogadjátok az én tervemet, vagy nincs deal
A brit miniszterelnök kezd összeroppani, miközben a Munkáspárt az előrehozott választásokra játszik – anélkül, hogy elárulnák, ők mit is kezdenének a Brexittel.
Barnier szobáztat
Ehhez nincs meg a kellő támogatottsága a konzervatív parlamenti képviselők körében, a megvalósítás egyetlen, hártyavékony esélyét az ellenzéki képviselők nem jelentéktelen mértékű átszavazása jelentette volna. Ennek az EU tárgyalódelegációja általi felismerése vezetett oda, hogy Michel Barnier, aki korábban is találkozott brit ellenzéki vezetőkkel, szabályosan végig interjúztatta a brit alsóház képviselőcsoportjainak vezetőit, hogy megtudja, vajon mit hajlandóak adott esetben megszavazni, és mit biztosan nem.
EGÉSZEN ELKÉPESZTŐ, HOGY A BRIT MINISZTERELNÖK VOLTAKÉPPEN KIESETT A BREXIT TÁRGYALÁSOK FOLYAMATÁBÓL, AZ EU FŐTÁRGYALÓJA PRAKTIKUSAN NYILVÁNVALÓVÁ TETTE, HOGY NEM HISZI EL, AMIT MOND, NEM HISZI EL, HOGY KÉPES TÖBBSÉGET TEREMTENI A VÁLLALÁSAI MÖGÉ,
nem hiszi el, hogy őfelsége miniszterelnöke kellő politikai felhatalmazással képviseli a hazáját. Amin igazán nem csodálkozhatunk.
May fenyeget
May azzal próbált keményen Brexit-párti tory, munkáspárti képviselőket és választókat megnyerni az általuk mindeddig elvetett vámunió tervének, hogy annak elutasítása vagy romboló hatású no-deal Brexit-hez, vagy megismételt népszavazáshoz vezet, ez utóbbi pedig akár el is kaszálhatja a szemellenzős rajongók szívének oly kedves ügyet. Vagy kicsi Brexit, sőt, kicsike Brexitecske, kamu-Brexit, vagy no-Brexit, válasszatok.
A mutatvány természetesen nem sikerült, olyan hard-core rajongókat, akik a tory kongresszuson órákat álltak sorba, hogy élőben hallgathassák Boris Johnson-t, efféle nyomásgyakorlással nem lehet letéríteni az irracionalitás pályájáról. Barnier interjúinak eredménye az lett, hogy a hét elején már a tárgyalódelegációk azt szivárogtatták, hogy jól haladnak, de továbbra is Észak-Írország problémája vár megoldásra, ami érthetetlen volt annak fényében, hogy a múlt végi hírek szerint a brit kormány elfogadta a vámuniót – hiszen ha Nagy-Britannia egésze a vámunióban marad, akkor nincs semmiféle probléma sem az északír-ír határon, sem a britek által ellenzett belső határellenőrzés gondja nem merül fel a két sziget között.
Barnier terít
Michel Barnier tegnap az Európai Parlament plenáris ülésén elhangzott beszámolója aztán megvilágította a látszólagos ellentmondás hátterét. Az EU főtárgyalója megismételte, hogy a vámunió lehetősége az EU részéről továbbra is nyitva áll, sőt, akár a kilépés után is „várják vissza” Nagy-Britanniát ebbe a konstrukcióba, de világossá tette azt is, hogy ez jelenleg nem egyeztethető össze az általa személyesen felmért brit belpolitikai realitásokkal. Szövegszerűen idézzük a beszéd hivatalos leiratából:
„LADIES AND GENTLEMEN,
THE UK WANTS TO AND WILL LEAVE THE SINGLE MARKET AND THE CUSTOMS UNION.”
Döbbenetes. Mintha azt mondaná, nem, kedves Theresa, utánajártam, megkérdeztem a tieidet, és nekem azt mondták, hogy nem, nem akartok a vámunióban maradni. Rosszul tudod. Megkérdeztem a skótokat és a Munkáspártot is, azt mondták, mindegy mit viszel, leszavazzák. Megkérdeztem a többségedhez szükséges tízfős észak-írországi unionista pártot, azt mondták, nem fogadják el a belső határellenőrzést, ha ilyet viszel nekik haza, a jövő évi költségvetésedet sem fogják megszavazni, meg fognak buktatni.
Munkában a Munkáspárt
A brit Munkáspárt olyan zavarba ejtő őszinteséggel mondta el, hogy őket tényleg csak a hatalom érdekli, a Brexit meg legyen, ahogy alakul, hogy az edzett kelet-európai megfigyelő is megnyalja utána mind a tíz ujját.
Ez utóbbi, nyilvánosan elhangzott fenyegetés fényében különösen érdekes, hogy Barnier beszédének folytatásában tömören, de alaposan újra kifejtette, hogy vámunió nélkül miért elkerülhetetlen a vámellenőrzés Észak-Írország és a Brit-sziget között. Ha a britek vámunió nélkül akarnak megállapodni, akkor ezt kell fogadniuk, pont.
Persze udvarias és diplomatikus volt, hangsúlyozta, hogy ez a kellemetlenség elsősorban a kikötőkre korlátozódna, a személyek forgalma amúgy is ettől függetlenül, szabadon zajlik az Írországgal kötött vonatkozó egyezmény értelmében, rámutatott, hogy bizonyos áruk esetében járványügyi megfontolások miatt most is elkülönült ellenőrzési rezsim működik az Ír szigeten, csak a volumenekben lenne – igaz, jelentős – változás.
A lényeg azonban az, amit már sokszor megírtunk ezen a blogon, ezért hűséges olvasóink türelmét kell kérjük az ismétlésért:
AZ EU NEM TÁRGYAL, HANEM FELTÉTELEKET ISMERTET.
Lehetett volna Norvégia-modell.
Lehetett volna, és még mindig lehet Kanada-modell, méghozzá alaposan felextrázva, az áruk tekintetében teljesen vámmentesen, kvóták nélkül.
Lehet ennél szerényebb, de átfogó kereskedelmi egyezmény is, de ebben az esetben az EU ragaszkodik ahhoz, hogy az északír-ír határ minden tekintetben tökéletesen átjárható legyen, ennek pedig feltétele a belső vámellenőrzés, továbbá szó sem lehet új “ közös szabálykönyvről”, egy kereskedelmi megállapodásban az EU ragaszkodik a saját szabályozási sztenderdjeihez.
Brexit: elkezdődött a kijózanodás
A szereplők kezdenek a helyükre kerülni. Eddig is tudtuk, hogy a britek lehetőségei erősen korlátozottak, de most ők is kezdenek ráébredni. Feladat már annak biztosítása is, hogy ne legyen élelmiszerhiány.
Ebből lehet választani, nincs más opció, csak a senki által nem kívánt, de gőzerővel előkészített no-deal szcenárió. A jövő heti, kifejezetten a Brexit-tel foglalkozó EU-csúcsra ki kellene találniuk, hiszen a novemberi hasonló csúcs elvileg csak a véglegesítésre szolgálna – azaz egy hetük van arra, hogy döntsenek egy olyan kérdésben, amit két és fél év alatt még csak meg sem értettek igazán.
Az Európai Parlament tegnap mindensetre annyit segített a briteknek a reális helyzetértékelésben, hogy az európai “tárgyalási pozíciók” rendíthetetlenségét sokadszorra előadó főtárgyalót beszéde végén álló ovációval ünnepelte.
Jövő héten jelentkezünk.
(Címlapkép: DonkeyHotey – Flickr)
