„A progresszív társadalmakban a gazdagság koncentrációja elérhet egy olyan pontot, ahol a szegények nagy számából eredő ereje kiegyenlíti a kevés gazdag (anyagi) erejét. Ez az instabil egyensúly egy kritikus szituációt generál, mely során a történelemben vagy a törvényhozás osztja el újra a gazdagságot, vagy pedig egy forradalom osztja szét a szegénységet.”
Will Durant amerikai író, történész és filozófus az idézet forrása. Néhány hónapja az elmúlt évtizedek gazdasági sikerei kapcsán mintaországként emlegetett Chile került közelebb ahhoz, hogy döntenie kell a Durant által vázolt két lehetőség közül. A helyzet az Egyesült Államokban is évről-évre feszültebbé válik, ha rátekintünk a jövedelmi egyenlőtlenségekre. Ráadásul mindezt még fokozza az adózás gazdag rétegnek egyre jobban kedvező mivolta is, amit pluszban megtámogatott a 2017-es adótörvény.
Emmanuel Saez és Gabriel Zucman a kaliforniai Berkeley Egyetem két prominens kutatójaként „Az igazságtalanság diadala” című 2019. október 15-én kiadott könyvükben érdekes megállapításra jutottak. Eszerint az elmúlt száz évben először fordul elő az a helyzet, hogy a 400 leggazdagabb amerikai család effektív adóterhelése alacsonyabb, mint a társadalom - jövedelmi helyzetét tekintve - alsó 50 százalékáé. Saez és Zuckman effektív adózáson a két csoport összes adóterhének és a jövedelmének a hányadosát érti. Ezek az adók a szövetségi, állami, helyi, fogyasztási, vagyon, vállalati és ingatlanadók. A leggazdagabb 400 család és az amerikai társadalom szegényebb fele az alábbi effektív adóterhelésnek volt kitéve 1950 és 2018 között (forrás: Emmanuel Saez & Gabriel Zucman):
Mindeközben ez az ultragazdag 400 család alacsonyabb adót fizet, mint a felsőközéposztály vagy a társadalom (jövedelmét tekintve) felső 1 százaléka. A leggazdagabb réteg jövedelmének tetemes többsége a befektetéseiből jön, aminek alacsonyabb az adóterhelése, mint a munkajövedelemé. Még 2013-ban híresült el Warren Buffett azon mondása, hogy alacsonyabb adókulccsal adózik ő, mint a titkárnője. Azóta pedig még érkezett Trump 2017-es adótörvénye, ami 37 százalékról 21 százalékra csökkentette a vállalati adókulcsot. Ennek köszönhető az is, hogy először az elmúlt száz évben az Egyesült Államokban a munkajövedelmet nagyobb adókulccsal terhelik, mint a tőkejövedelmet. A két jövedelmi kategória adóterhelése így alakult Saez és Zuckman tanulmánya szerint 1919 és 2018 között (forrás: Emmanuel Saez & Gabriel Zucman, The Washington Post):
Hasonló időszakot vizsgálva a jövedelmi egyenlőtlenség is drámaian nő az 1980-as évek óta, ha a nemzeti vagyon birtoklásának százalékos arányát vizsgáljuk a társadalom leggazdagabb 1 százaléka és a - vagyonát tekintve - alsó 90 százaléka között (forrás: Emmanuel Saez & Gabriel Zucman, The Washington Post):
Látva ezeket a folyamatokat nem kell csodálkoznunk azon, hogy Ray Dalio 2019. novemberében arra szólította fel az amerikai politikusokat, hogy a növekvő jövedelmi és gazdagsági szakadékot minősítsék nemzeti vészhelyzetnek. Dalio a maga 2 milliárd dolláros 2018-as jövedelmével a legtöbbet kereső hedge-fund menedzser volt két éve. Dalio szerint vagy a politikusok oldják meg a problémát új törvényekkel, vagy egy erőszakos forradalommal kell az Egyesült Államoknak szembenéznie. Igazi visszhangja ez Will Durant szavainak.
Nagyon fontos megjegyezni, hogy Saez és Zucman kutatásai kizárólag az adózási terhelést vizsgálják. Amennyiben figyelembe vesszük a kedvezmények, állami támogatások és szociális transzferek hatásait is, akkor teljesen más képet kapunk, ahogyan az Jaksity György írásában is látható volt a múlt héten.
A Victims of Communism Memorial Foundation évente végez el egy felmérést a szocializmus és a kommunizmus amerikai elfogadottságáról. A millenniumi generáció (23-38 éves korúak) 70 százaléka tartotta valószínűnek azt a 2019-es felmérés szerint, hogy szocialista jelöltre szavazzon. Ezen belül a 2018-as 10-ről 20 százalékra emelkedett azok aránya, akik extrém erős valószínűséggel szavaznának szocialista politikusra. Mitöbb, a 2018-as 28-ról 36 százalékra növekedett a kommunizmust támogatók aránya a millenniumi generációban.
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után száz évvel érdekes dolgok vannak alakulóban az Egyesült Államokban. Harminc éve még úgy tűnt, hogy a Szovjetunió szétesésével győzött a kapitalista világrend. Ma már ez egyáltalán nem tűnik olyan biztosnak…
(Címlapkép: Patriotic Millionaires)
